
Varázslat. Boszorkányok. Alakváltók. Vérfarkasok. Vámpírok. Démonok. Tündérek. Iskola. Szerelem. Csalódás. Humor. Szarkazmus.
Nagyjából ezek lennének a megfelelő címkék a könyvhöz. Ja egyet kihagytam: hogy Tinikről van szó. Hát ez most valakinek vagy nagyon bejön, vagy egyáltalán nem. Nekem bejött. Nem mondom, hogy világokat rengetett meg bennem, de nagyon olvasmányos volt, és persze sokat mosolyogtam rajta, ami nálam mindig plusz pontot ér. Hát igen... Sophinak van egy fajta khm.. humora, vagyis inkább a szarkazmus a megfelelőbb szó rá, de nekem mondjuk tetszett, elnevetgéltem rajta.

A szereplők. Sophie hát igen, amint mondtam már legfőbb jellemzője a humora, ami annyira kijön rajta, hogy sok mást nem is tudnék kiemelni. Mondjuk talán azt, hogy nem igazán megy neki, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy túl jól megy neki a varázslás. Aztán ott van a reménytelen szerelme Archerhez, aki persze a suli legszebb Boszijával jár, de ettől még nem közömbös a lány iránt. Ő elég titokzatos, de azért látszik, hogy komolyan érdeklődik a lány iránt. Aztán persze kiderül az is, hogy mit titkolt annyira..
Szóval szegény Sophinak aztán nem könnyű a középiskola. Ráadásul az is kiderül, hogy az apja, ki alig tartotta vele a kapcsolatot a Tanács feje. Most mit mondjak. Ez aztán nem könnyíti meg a lány beilleszkedési lehetőségeit az új suliba.
Kigyűjtöttem néhány idézetet, ami megmosolyogtatott olvasás közben:)
"– Nagyszerű! – trillázta Vandy. – Ms. Mercer, támadjon Mr. Crossra!
Rámeredtem. Eddig csak légycsapóval hadakoztam, ez a nő meg
azt akarja, hogy hegyes karóval támadjak meg egy fickót?!
Vandy mosolya megkeményedett.
– Ha lehet, még ma.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy hirtelen felfedeztem magamban a
harcos amazont, és Archerre ugrottam vicsorgó fogsorral és feltartott fegyverrel. Klassz lett volna
Ehelyett vállmagasságig emeltem a karót, és tettem két csoszogó
lépést Archer felé. Talán hármat is."
"Sóhajtott, és masszírozni kezdte a nyakszirtjét, amitől a mellkasán még tovább feszült a póló. Nem mintha izgatott volna..."
"Totális, drámakirálynői kiborulást produkáltam.
Könnyekben törtem ki. Nem tragikusan szép, elegáns könnycseppeket ejtettem, hanem takonnyal vegyített, elmázolt krokodilkönnyeket,és ehhez még adjatok hozzá egy kivörösödött arcot is. "
"– Archer számomra nem dögös többé – vágtam vissza. – Megpróbált megölni és magával a Sátánnal jár.
Be kell azonban vallanom, hogy miközben a lépcsőn állva Vandy eligazítását hallgattuk, lopva oldalra pillantgattam, és beláttam, hogy gyilkos szándék ide, gonosz barátnő oda, Archer még mindig kívánatos számomra."
"Jól vagy? – kérdezte, miből leszűrtem, hogy elég furcsa képet vághatok. Tizenhárom éves koromban én még csak azon tűnődtem, milyen érzés lehet egy fiú nyelve a számban. Az eljegyzés gondolata akkor még elég távolinak tűnt..."
Értékelés:5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése