Oldalszám: 656
ISBN: 9786156187826
2023 eleje abszolút a fantasy könyvekről szólt nekem, tőlem szokatlanul nyakig elmerültem ebben a zsánerben. És habár nagyon élveztem őket, tényleg szó szerint kincsekre leltem, egy idő után már realisztikusabb történetekre vágytam - arról nem is beszélve, hogy a fantasy sorozatoknál hamar bele lehet futni abba, hogy még csak az adott széria első vagy második része jelent meg, ami egy idő után eléggé frusztráló tud lenni. Éppen ezért amikor felmerült a lehetőség, hogy turnézzunk az Amin sosem leszünk túl könyvvel, ami a fülszöveg alapján érdekesnek tűnt és lévén hogy stand alone regényről volt szó, rögtön kaptam az alkalmon.
Bevallom, kissé meglepődtem, amikor kézhez kaptam a könyvet, hiszen igencsak vastag, mint kiderült több mint 600 oldalas regényről van szó, ami azért a romantikus zsánerben ritkaság számba megy. Persze alapvetően nem volt ezzel gondom, mert én bátran neki szoktam állni a hosszabb könyveknek is, sőt ha egy jó, izgalmas és érdekes sztoriról van szó, még örülök is neki.
A regény főhősei Naomi és Knox, váltott szemszögön keresztül ismerjük meg a történetüket. Elsőként találkozunk Naomival, aki szó szerint az esküvőjéről menekülve érkezik Knockmeutbe, hogy rossz útra tért ikertestvérének segítsen. A lányt azonban nem meglepő módon újra átveri testvére, ellopja a pénzét és az autóját, így Naomi teljesen magára marad a kisvárosban. A városban, ahol ráadásul mindenki a kellemetlen ikertestvérének, Tinának hiszi őt, ami miatt nem kevés rosszalló pillantást és megjegyzést kap az ott lakóktól. Egy ilyen félreértés kapcsán találkozik Knoxszal is, aki minden haragját rázúdítja a lányra, de szerencsére azért Naomit sem kell félteni, nem rest kiállni magáért. És ha mindez nem lenne elég, Tina otthagyja a 11 éves lányát is Naominak, akiknek eddig Waylay létezéséről fogalma sem volt, most azonban nagyon úgy tűnik, hogy neki kell gondját viselnie a gyereknek.
Szóval adott egy szökött menyasszony, egy “gonosz ikertestvér”, egy magára hagyott gyerek és egy mogorva, ám jóképű férfi, amelyek egy rendkívül izgalmas történetnek lesznek végül az alapjai. És habár Knox valóban igencsak morcos az idő legnagyobb részében, végül mégiscsak ő segít Naominak és Waylay-nek lakást találni, beilleszkedni a kisvárosba és még (habár ezt nem teljesen önszántából) munkát is biztosít neki. Naomi pedig nem igazán tud mit kezdeni az egyszer morcos, máskor segítőkész, ráadásul elképesztően vonzó férfi viselkedésével, ám Knox minél több szerepet tölt be az életükben, annál jobban megkedveli őt, ami igencsak veszélyes az egyébként is ingatag lábakon álló lelkivilágának, arról nem is beszélve hogy nemcsak magát kell védenie, hanem egy gyerekről is gondoskodnia kell.
Mindent egybevetve nekem nagyon tetszett a történet, bájos volt és szórakoztató, a karakterek nagyon szerethetők voltak, és a főhősök között csak úgy izzott a levegő. Lassan alakult a kapcsolatuk, amit én mindig szeretek egy romantikus könyvben, folyamatosan változott a dinamikája, kezdetben kissé ellenséges, majd segítő és gondoskodó, aztán persze abszolút perzselővé csúcsosodott, míg végül valódi szerelemmé vált. De nemcsak a főhősök, hanem a mellékszereplők is sok színt vittek a történetbe, akad egy-két igencsak érdekes karakter, akiknél felmerült a gyanú, hogy nem kapnak-e saját történetet a későbbiekben. Szerencsére jó volt a megérzésem, még két könyv biztosan megjelenik a sorozatban, amelyben visszatérhetünk Knockmeutbe, én egyébként Lucian történetére vagyok leginkább kíváncsi, de előtte még Knox öccse kapja meg a maga könyvét.
Nem állítom azt, hogy nem lehetett volna 200-al kevesebb oldalszámban is megoldani ezt a történetet, de az az igazság, hogy engem ez egyáltalán nem zavart. Valahogy jó érzés volt egy-egy hosszú nap után vissza-visszatérni a történethez, az ismerős szereplőkhöz és problémáikhoz. Ráadásul nemcsak a szerelmi szál, hanem sok más téma is lassan bontakozott ki, a szereplőkkel kapcsolatos információkat is fokozatosan csempészte bele az írónő, így mindig volt némi titokzatosság, pár “ó” pillanat a történetben, ami szintén előre vitte az eseményeket és fenntartotta a figyelmet. Más kérdés az, hogy a hossza miatt talán még inkább elvárható lett volna, hogy kicsit jobban a mélyére lássunk a dolgoknak, és itt most leginkább Waylay és Naomi kapcsolatára gondolok. Hiszen Naomi mégiscsak arra készül, hogy a lány gyámja legyen, és kicsit többet olvastam volna arról, hogy miképp alakul a kapcsolatuk, a nehézségekről vagy éppen a boldog pillanatokról, esetleg arról, hogy Waylay hogyan dolgozza fel a múlt traumáit és ezáltal miképp tud egy teljesen más, biztonságos környezetben működni. Ne értsetek félre, voltak azért ezeket taglaló jelenetek és konfliktusok a regényben, de talán én még egy-két lépcsőfokkal lejjebb mentem volna azon a bizonyos érzelmi lépcsőn.
Összességében azonban mindenképp azt mondom, hogy ez egy szuper romantikus (és leginkább az) történet volt, valami olyasmi, amibe az ember szívesen beburkolózik egy nehéz nap után. Én abszolút ezt éreztem olvasás közben, teljesen megnyugtatott és kikapcsolt. A romantika kedvelőknek csak ajánlani tudom, és biztosan olvasni fogom a folytatásokat.
Értékelés: 5/4,5Mostani blogturnénk minden állomásán a regényhez kapcsolódó olyan kérdést találtok, amelyekre a választ a blogbejegyzésekben vagy éppen a fülszövegben is megtalálhattok. A helyes válaszokat a rafflecopter megfelelő dobozába beírva várjuk.
Az USA melyik államában található Knockmeut városa?
04.09. Angelika blogja
04.12. Kelly & Lupi olvas
04.15. Könyvvilág
04.18. Fanni’s Library
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése