10 éves a Blogturné Klub!

Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.

Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

2022 - Zárjuk le!

A korábbi években mindig az év utolsó napján hoztam az évzáró posztokat, ezúttal azonban a 2022-es év utolsó napjait pihenéssel vagy éppen jövés-menéssel töltöttem, így nem igazán jutott időm bejegyzés írására, erőltetni pedig nem akartam. Mégis úgy érzem, hogy valamelyest érdemes lenne lezárni a 2022-es évet, kicsit visszatekinteni mik történtek a blogolás, olvasás terén, összegezni őket egy bejegyzésben, és azért néhány mondatban - a megszokott módon - a személyes részre is kitérnék, hiszen ezek a dolgok abszolút hatással vannak az olvasási szokásaimra.

2021 - Zárjuk le!

Elérkezett az év utolsó napja, ami csak egy dolgot jelenthet a blogon, mégpedig az évzáró posztot. A napokban márírtam 2021 meglepetéseiről és csalódásairól a könyvek terén, most pedig nincs más hátra, mint összegezni az évet. Igyekszem rövidre fogni a bejegyzést, hiszen az egész évemhez hasonlóan az utolsó nap is igencsak sűrű, de azért a legfontosabb történésekre mindenképp kitérnék. Ahogy az lenni szokott, először egy kis személyes jellegű elmélkedés, majd az olvasásaim, blogom életének összegzése, végül pedig a statisztikák elemzése várhatóak a posztban. Nem is húznám az időt, lássuk hogy alakult a 2021-es évem!

Könyvek, amelyeket 2021-ben el szeretnék olvasni

A 2021-es év első bejegyzése nem könyvajánló lesz, hanem egy kis tervezgetés, szerettem volna megmutatni Nektek, hogy melyek azok a könyvek, amiket mindenképpen el szeretnék olvasni idén. Az évre - tavalyhoz hasonlóan - 90 könyvet tűztem ki célul elolvasásra, kíváncsi vagyok, idén sikerül-e elérni ezt a számot. A nagy novemberi-decemberi megjelenés-dömping után év elején általában nyugodtan tudok olvasni, nincs az a nagy hajtás, mint az előző év végén. Idén is így van ez, a január-februári időszakban többi időm van átgondolni, hogy mit is szeretnék olvasni, ilyenkor előkerülnek a könyvespolcon “porosodó” regények, vagy éppen a kívánságlistás könyvek. Lássuk, miket terveztem be elolvasásra a 2021-es évre!

2020 - Zárjuk le!

Eljött az év utolsó napja, így szokásomhoz híven ismét egy évösszegző bejegyzéssel készültem Nektek. A héten már kaptatok egy ízelítőt az idei olvasásaim összegzéséből, hiszen megírtam a bejegyzésemet az 5 kedvenc, illetve az 5 csalódást okozó könyvekről. A mostani posztomban pedig szeretnék számot vetni a 2020-as évről, hogy mik történtek velem, a blogommal, mennyit és miket olvastam, illetve hozom a statisztikákat is. Lássuk tehát, hogy mi történt a Könyvvilág bloggal 2020-ban.

6 éves a Könyvvilág blog - elmélkedés és nyereményjáték

Ahogy a címből is látható, 6 éves a Könyvvilág blog, pontosítva 2014. június 5-én tettem közzé az első bejegyzésemet, ami nem más, mint Jennifer E. Smith Vajon létezik szerelem első látásra? c. könyv értékelése volt. Mindig jókat mosolygok a pár sorból és egyszerű mondatokból álló bejegyzésen, de hát az is én voltam, úgyhogy kitörölni nem szeretném. A szülinap alkalmából egy elmélkedős posztot hoztam Nektek, amiket - ha követtek - tudjátok, hogy nagyon szeretek írni. A bejegyzés végén pedig egy rendhagyó nyereményjáték várható, de erről később.

Hónapzáró - február, amikor nyugisan olvasok

Ismét (nagyon gyorsan) elrepült egy hónap, így már hoznom is kellett nektek (kicsit megkésve) a hónapösszegző bejegyzésemet. A február egy eléggé vegyes hónap volt az olvasásaimat illetően, az elején, egy nagyon picit még visszakacsingattam a tavalyi évről elmaradt turnés könyvekhez, de már leginkább olyanokat vettem a kezembe, amiket külön vásároltam magamnak, és ez nagyon jó érzés!

Hónapzáró - január, a fantasy könyvek hónapja

Az évzáró posztomban írtam arról, hogy tavaly nagyon kevés olyan bejegyzés született, ami nem könyvértékelés. Pedig én nagyon szerettem régen elmélkedős posztokat írni, de valamiért a tavalyi évben kicsit belefásultam ebből a szempontból a blogolásba, és csak értékelésekre futotta. Idén azonban megfogadtam, hogy szeretnék ezen változtatni, és valami újat vinni a blogomba. Először idézetes bejegyzéseket terveztem, hogy minden hónapban megírom az elolvasott könyvekből a kedvenc idézeteket, de aztán arra gondoltam, miért ne lehetne kicsit bővebb, kicsit személyesebb. Így született meg a hónapzáró poszt ötlete, amelyben minden hónapban kicsit összegezném az olvasásaimat, beszerzéseimet, milyen élményeket éltem meg, mik voltak a kedvenc idézeteim, igazából bármi, ami az olvasással, blogolással kapcsolatos. Ezáltal kicsit személyesebb vizekre eveznénk, megismerhetitek, hogy miért választottam az elolvasott könyveimet, mi volt az, ami tetszett, nem tetszett, miket ajánlok úgy igazán, mik történtek a blog életében. 

Tervezett olvasmányok 2020-ban

Ha már az év első munkanapját én otthon töltöttem, gondoltam csináljak valami hasznosat is, úgyhogy készítettem egy olyan könyvlistát, amit 2020-ban szeretnék elolvasni. Az év negyedik napján még nagyon lelkes vagyok, hiszen az olvasási válság még nem ért utol, remélem, ez még marad is így egy darabig. Azt hiszem, még sosem csináltam ilyet év elején, és nem is a várt megjelenésekről fog szólni ez a bejegyzés, ha esetleg erre gondoltatok volna. Igazából az egész ötlet onnan jött, hogy kicsit pakolgattam itthon, és a könyvespolcom egyik szegletében egy halom könyv szúrta a szemem, ami az utóbbi időben egyre jobban magasodott. Nos, igen az olvasásra váró könyveim - egy része - ez a bizonyos kupac. Ebből kiindulva pedig kipattant a fejemből az ötlet, hogy mik is azok a könyvek, amiket 2020-ban - kb. az év eleső negyedében - el kellene, el szeretnék olvasni. Lássuk!

2019 - Zárjuk le!

Hihetetlen, de ismét eljött az ideje, hogy évadzáró posztot írjak, ugyanis ma van 2019 utolsó napja. Ahogy mondani szokás, rettenetesen gyorsan telnek a napok, ami idén már csak azért is nagyon zavart, mert különösebb dolog nem történt velem. Ezt persze lehet pozitívabb személettel is vizsgálni, de azért én mégis azt érzem, hogy lehetett volna jobb is az évem. Ha visszatekintek a 2019-es évre, leginkább a szürke hétköznapok jutnak eszembe, amik valahogy idén még jobban beszippantottak, úgyhogy ha idén - a jövőre vonatkozóan - megfogadok valamit, akkor az első dolog a listámon biztosan az lesz, hogy ezeket próbálom elkerülni,vagy legalábbis feldobni valahogyan.

Öt éves a blogom - ünnepeljünk!

Öt év. Öt év telt el azóta, hogy a Könyvvilág blog megnyitotta kapuit, hogy megírtam az első kurta-furcsa bejegyzésemet. Még emlékszem azokra az első tőmondatokból álló rövid posztokra, amikre rettenetesen büszke voltam annak idején. Azóta sok minden történt velem és a blogommal is, erről szeretnék most egy kicsit írni Nektek. Most nem nyereményjátékhoz fogom kötni a születésnapi bejegyzésem, hanem egy elmélkedős posztra gondoltam, hogy egy kicsit összegezzem, mi is történt ebben az öt évben.

BTK Születésnapi Turné - 5 évesek lettünk

Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek.
Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket.

Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

Csak egy kis olvasási válság..

Sziasztok. Talán észrevettétek, hogy az utóbbi időben ritkultak a bejegyzéseim a blogomon és a facebook oldalamon, sőt az instagramon is. Telnek a napok, és azt veszem észre, hogy te jó ég, ma sem osztottam meg semmit, pedig annyi mindent lehetne. Szeretnék egy pár szóban írni arról, hogy miért van ez mostanában.

Julie Murphy - Dumplin' ​– Így kerek az élet

Valószínűleg nagyon kevesen vannak teljesen jóban magukkal, pedig önmagunk elfogadása igenis fontos. Willowdean inspiráló története a Blogturné Klub tagjait is olvasásra késztette, így október 14. és 22. között öt állomásos turnéra indulunk, hogy figyelemmel kísérjük, neki hogyan sikerül megvalósítania ezt a könnyűnek tűnő, de egyáltalán nem könnyű küldetést.

After You - Kellett ez nekünk?

Ajánlom: Jojo Moyes, de legfőképp a Mielőtt megismertelek rajongóknak, akik megértenek, és átérzik...

SPOILER ALERT az egész bejegyzésben!

2016. nyara egyértelműen Jojo Moyes két könyvéről, a Mielőtt megismertelek-ről, és annak folytatásáról szólt. Az első részből készült film és a második kötetre való türelmetlen várakozás rengeteg (nemcsak) könyvmolyt megmozgatott ebben az időszakban. Én sosem tagadtam, hogy nagyon szeretem az írónő könyveit, és már jóval régebben olvastam Lou és Will történetét. Ami egyébként az első regényem volt Moyestól, azóta pedig rendíthetetlen rajongója vagyok. Éppen ezért egy kis félelemmel ugyan, de vártam a folytatást.

5 idegesítő elszólás, amit csak egy Könyvmoly szájából hallhatsz

Sziasztok. Már viszonylag régen elmélkedtem, úgyhogy úgy döntöttem, eljött újra az ideje. Nem kell ám nagy dolgokra gondolni, egyszerűen csak mostanság, azután, hogy a  két nagyobb könyves eseményre (könyvfesztivál, könyvhét), olyan barátnőim kísértek el, akik nem igazán könyvmolyok, elgondolkodtam azon, hogy mégis hogyan láthatnak a ,,kívülállók" minket. Mi, könyvszeretők gyakran hajlamosak vagyunk kritizálni azokat, akik nem szeretnek olvasni, vagy legalábbis nem oly gyakran teszik ezt, ahogy mi, vagy ha inkább mondjuk a filmet nézik meg a könyv elolvasása helyett stb... A könyvmoly egy furcsa meg nem értett lény: aki habár egyébként nagyon kedves, nem szereti, ha megszólítják a különböző tömegközlekedési eszközökön, nincs pénze, de azért mégis beszerzi a kedvenc sorozatának legújabb részét és persze nincs ideje semmire, de megint két nap alatt elolvasott egy 400 oldalas regényt. Valahogy így látnak minket kívülről... Azonban abba ritkán gondolunk bele, hogy ők hogyan vélekednek rólunk, hogyan élik át azt, ha egy könyvmoly a barátjuk, barátnőjük szerelmük. Mennyire lehetünk mégis idegesítőek a folyamatos áradozásunkkal aktuális kedvencükről, vagy éppen - egy film esetén - beszólásainkkal.  

Magyar Könyvek Nyomában #rovat

Sziasztok. Úgy döntöttem, hogy egy kis elmélkedésre hívlak Tieteket. Az utóbbi időben ugyanis észrevettem magamon, hogy egyre több magyar könyvet olvasok, sőt kifejezetten keresem a hazai írók tollából származó történeteket.  Az idei könyvfesztiválos kívánságlistámra is szinte észrevétlenül kerültek fel a magyar könyvek, és ez igazából a napokban tudatosult bennem, hiszen miután kivégzem az épp aktuális kedvencemet, szétnézek a könyvespolcomon, és rájövök, hogy jé ismét egy magyar író neve szerepel a borítón. Hogy ez miért történhetett meg? Egyrészt az utóbbi időben megengedhetem magamnak, hogy eljussak a nagyobb könyves eseményekre, ahol nyilván a magyar könyveken, dedikálásokon, könyvbemutatókon van a hangsúly, ami egy nagyon jó ösztönző arra, hogy keressük és olvassuk e könyveket. A másik ok pedig egyértelműen az, ha még tetszenek is. Hiszen hiába olvasol el könyvet, és hiába volt az író nagyon kedves veled (mert azok!), ha nem fogott meg a története, akkor mehet a csudába az egész. De ha sok pozitív benyomás ér, és rájössz, hogy igenis a hazai szerzők is tudnak remekeket alkotni, akkor egyértelmű, hogy keresni fogod több könyvét is. Csak hát el kell kezdeni valahol. És itt jön a képbe az, hogy miért is álltam én neki ennek a bejegyzésnek, és magának a rovatnak, miről akarlak egyáltalán meggyőzni Titeket.

Olvassunk angolul - Kezdőknek (mint én) - Avagy ismerkedjünk az Oxford Bookworms Library könyveivel

Valószínűleg már mindenkivel előfordult az olvasásai során, hogy kedvenc írójának új könyve jelent meg, vagy éppen még csak egy sorozat első részével végzett, ami persze úgy zárult le, hogy muszáj (lenne) folytatnunk, hogy megnyugodjon lelkivilágunk, de sajnos a további részek még nem jelentek meg itthon. Ilyenkor milyen jó lenne, ha egy kicsit jobban menne az angol (vagy más idegennyelv)! Hiszen az ember tanulta is, szereti is, de  amikor arról van szó, hogy a kezünkbe kellene venni egy angol könyvet, mégis megijedünk tőle. Pedig a mai fejlett világunkban már bármi elérhető a számunkra, külföldről simán meg tudjuk rendelni az újonnan megjelent kedvenceinket is. Én magamból indulok ki, hiszen nagyon szeretem az angol nyelvet, és próbáltam is többször olvasni, de egyszerűen feladtam, mert egyrészt az a típus vagyok, aki kb. minden szót meg akar érteni, és ezerrel szótároz, másrészt idegen nyelven az olvasás sokkal lassabban megy (legalábbis az elején biztosan), és akkor mégis mikor és miről írnám a bejegyzéseim? 

Könyvmoly a moziban

Nem olyan régen láttam egy vicces képet, arról, hogy hogyan viselkedik egy könyvmoly, amikor megnéz egy olyan filmet, ami könyvből készült. A kép hatására kicsit elgondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy legtöbbször csalódottan állunk fel  (mi, a könyvmolyok) miután a moziban lepergett az imádott könyvünkből készült film utolsó képkockája is. Próbáltam összegezni néhány pontban, hogy miért tud sokszor nagyon fájdalmas és lélekölő lenni az a jelenség, amikor az elképzelt világunkat vászonra viszik.

Az én könyvem jobb, mint a tied! - Miért pont őt olvasom?

Sziasztok. Fogalmam sincs, hogy miért pont ebben a pillanatban jutott ez eszembe, de most úgy általában szeretnék a könyvekről beszélni, nem pedig egyet kiragadva. Manapság nagyon sok embertől hallom, és olvasom, hogy aki nem szépirodalmi vagy éppen az iskolában elvárt kötelező könyveket olvas az már nem könyvmoly. Félre ne értsetek én egyáltalán nem akarok beszállni a mit kellene a tizenéves gyerekeknek olvasnia az iskolában témába, hiszen azért nagyon sok remekműt adnak fel. Én esetleg az általános iskolai könyveket bővíteném ki kicsit könnyebben feldolgozható könyvekkel. Egyáltalán nem söpörném félre Gárdonyit vagy Molnárt, ismétlem a frissítés szón van a hangsúly.