„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2023. szeptember 18., hétfő

10 éves a Blogturné Klub!


Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.


Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.


Én és a Blogturné Klub

2016 augusztusában kerültem be a Blogturné Klub tagjai közé, érdekesség, hogy pont a szülinapomon posztoltan az első blogturnés bejegyzésem, Mary Balogh Lánykérés könyvéről. Elképesztően izgatott voltam, amikor bekerültem a csapatba, és nekem nagyon sokat jelentett, hogy beválasztottak, hiszen az enyémnél jóval régebbi és többek által ismert blogok tulajdonosai voltak a blogturné tagjai. Az is biztos, hogy annak idején és a turnézásom kezdeti éveiben futott nagyon jól a blogom, akkoriban én is többet foglalkoztam vele, több és változatosabb bejegyzést hoztam, ami aztán a számokon is meglátszott. A blogturnéba való bekerülésem mérföldkő volt a blogom életében, a turnés posztok kerültek előtérbe, lehetőségem volt elolvasni rengeteg könyvet, olyanokat is, amiket lehet hogy egyébként magamtól nem választottam volna. Belekóstoltam más zsánerekbe is, arról nem is beszélve, hogy egy olvasó/blogoló csapat tagja lettem, ami egyszerre volt rendkívül lelkesítő, miközben persze azért nehéz is, hiszen egy-egy turné megszerzésekor természetesen figyelni kell egymásra, alkalmazkodni is tudni kell, jó kis csapatmunka ez. :)


Ehhez még hozzá kell venni, hogy számomra legtöbbször nehezen megy a beilleszkedés egy-egy új csapatba, de szerencsére itt mindenki nagyon segítőkész volt. Talán emiatt a visszahúzódó természetem miatt is az elején lassan rázódtam bele, először inkább csak a turnézás (olvasás-értékelés) részét tudtam igazán élvezni, de aztán persze amikor már belejöttem, szívesen vállaltam a turnék szervezését, később pedig már kiadói kapcsolattartó is lettem.


Az biztos, hogy a blogturnénak köszönhető, hogy ilyen sokáig blogolok/blogoltam, mert a csapatba való tartozás élménye, a friss megjelenések, és persze maga a recenziós lehetőség mind húzó erői voltak annak, hogy folytassam a blog írását.


Kérdezz-Felelek


- Hogyan élted meg azt az időszakot, amióta a csapat tagja vagy? Mennyit változtál te magad és a blogolási szokásaid?

Durva kimondani, de már 7 éve a csapat tagja vagyok, ennyi idő alatt természetes a változás. Az első pár évben sokkal lelkesebb voltam, de ahogy telik az idő, és a magánéletemben is akadnak változások, ez természetesen kihat a blogom életére is. Arra mindig igyekztem figyelni, hogy ha turnés nap van, akkor legyen meg a poszt, szerencsére ezt egy-két esetet leszámítva sikerült is tartanom, szóval az biztos, hogy a pontosságot és kitarást erősítettem magamon.


Ami a blogolási szokásaimat illeti, ahogy fentebb is írtam, a blogturnés posztok kerültek előtérbe, amikor volt egy-egy durvább megjelenési időszak, akkor bizony szinte csak turnés posztokat láthattatok a blogon. Illetve a másik dolog, ami képbe jön, hogy adott időre posztolunk a turnék során, a szervezéskor megbeszéljük, hogy ki melyik napon hozza a bejegyzést és ehhez igazodni kell. Így míg egy random bejegyzést akkor hozok, amikor éppen van rá időm/ energiám, a blogturné esetében figyelnem kell rá, hogy az adott napon posztoljak, amit korábban beterveztünk. Felmerül a kérdés, hogy ez mennyire frusztráló egy idő után. Nekem szerencsére ezzel nem volt sok gondom, mindig igyekztem olyan napot választani, amikor tudtam, hogy lesz időm megírni a bejegyzést, vagy például egy időben előre megírtam a bejegyzéseket és a turné napján már csak közzé kellett tenni. De a legdurvább időszakomban, amikor heti 3-4 poszt is kiment, akkor meg egyfajta dopping volt a tudat, hogy adott héten volt több turnés bejegyzés is, így motiváltam magam az olvasásra és a posztolásra. :)


- Olvasnál-e ennyit a BTK nélkül?

Az biztos, hogy a legaktívabb blogturnés időszakomban olvastam el éves szinten a legtöbb könyvet. De az is elmondható, hogy idén sokkal kevesebb turnén vettem részt, mégis ugyanúgy sokat olvasok, csak máshogy. Akkor és azt, amihez éppen kedvem van, és olyan tempóban, ahogy jól esik. Félreértés ne essék, nagyon hálás vagyok azért a rengeteg könyvért, amit elolvashattam a blogturnénak hála, de azért jó párszor éreztem azt, hogy feszített a tempó. Most kicsit elengedtem magam ezen a téren, de ha tetszik egy könyv, ugyanúgy elolvasom akár 1 nap alatt is, ha azonban nem fogott meg annyira, akkor ülök rajta napokig és nem erőltetem. Ez most így nekem nagyon jól bevált. 


- Amikor nem megy az olvasás, mert épp olvasási válságban vagy, mivel töltődsz fel?

Valami könnyed romantikust keresek, ami ismerős, nem okoz semmiféle fejtörést, csak hagyom, hogy jól essen a lelkemnek. Vagy pont ellenkezőleg, zsánert váltok, mert üdítően tud hatni a változatosság, ha egy teljesen másfajta könyvet veszek a kezembe. A hangulatomtól függ, hogy éppen melyik lehetőségre vágyom jobban.


- Mi volt a legkedvesebb blogturnés projekted?

A tematikus turnékat nagyon szeretem, ahol lehet kicsit elmélkedni. Úgy érzem, hogy ezekben a posztokban meg tudom mutatni olyan oldalamat is, ami az értékeléseken keresztül nem lehetséges. Tehát a mindenféle ünnepi, book tages, rendhagyó turnékat szerettem nagyon, amelyekbe persze ez a poszt is beletartozik.


- Beszéljünk az árnyoldalról is. Mi volt a legnagyobb blogturnés mélypontod - legyen szó akár könyvről, élményről, érzésről, bármiről?

Talán már feltűnt, hogy sok helyen múlt időt használtam, amikor a turnézásról írtam, illetve a blogon is látszik, hogy több hónapja nem volt bejegyzés. Ezekből már érezhető, hogy nemcsak a turnézásnak, de a blogolásnak is a mélypontjára kerültem. Ez nem hirtelen alakult ki, hanem egy hosszú folyamatról beszélhetünk, ami kezdődött egy munkahelyváltás miatti időhiánnyal és elhúzódott a motivációm teljes lecsökkenéséig. Volt egy-két próbálkozásom, amelyek hosszabb-rövidebb időszakokig kitartottak, de sajnos azt a régi lelkesedést már nem tudták visszahozni.

Azt egyelőre nem tudom mondani, hogy végleg abbahagyom a blogolást, de egy időre elengedem, és hagyom hogy alakuljanak a dolgok, nem erőltetek semmit. Remélem, hogy egyszer csak újra szikrát kapok, és vissza tudok ülni ugyanúgy a laptop elé írni, mert egyébként azt még most nagyon szeretek. Ki tudja, talán korábban is, mint ahogy most gondolnám? :)


Adri kérdése: Mi az, amit a Blogturné Klub nélkül sosem tapasztalhattál volna meg, élhettél volna át?

Erre talán már válaszoltam is fentebb, de összefoglalva a rengeteg fantasztikus könyvet, más zsánerekben való kikacsingatást, fejlődést a blogolásban és nem utolsó sorban azt, hogy egy szuper csapat tagja lehettem.


NYEREMÉNYJÁTÉK

Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha minden feladvánnyal megpróbálkoztok, esélyetek nyílik megnyerni valamely, bloggereink által felajánlott nyereménykönyvet.


Ismeritek a mondást, miszerint ne húzkodd az alvó oroszlán bajszát? Nos, egy olvasó embert is jobb békén hagyni.
BEJEGYEZTE: DÁTUM:
CÍMKÉK: , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)