Egy év telt el azóta, hogy Böszörményi Gyula felkavarta az állóvizet az Ármány és kézfogó meghökkentő függővégével. Találgatások tömkelege jelent meg azóta a folytatást illetően, azonban most már nem kell tovább várni, hiszen december 15-én megjelent a befejező kötet, a Nász és téboly. Végre választ kapunk arra, hogy miként végződik a nem mindennapi leánykérés, és lehull a lepel a mi morc bárónk rejtélyes múltjáról is. Természetesen a blogturné bloggerei is elmondják véleményüket a könyvről, és egy nyereményjátékra is invitálunk Titeket, amely során három példányt nyerhettek a könyvből.
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2017. december 15.
Eredeti megjelenés: -
Oldalszám: 492
Fordító: -
ISBN: 9789634572626
Megrendelés: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/boszormenyi-gyula-ambrozy-baro-esetei-iv-nasz-es-teboly-7920
1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.
Nehéz elkezdenem ezt az értékelést, mivel az évem legjobban várt könyvéről van szó. Az előző kötet - az Ármány és kézfogó - óta sok bejegyzést, véleményt, találgatást olvastam, és persze én magam is rengeteget morfondíroztam arról, hogy vajon hogyan fogja elkezdeni a Nász és téboly-t Böszörményi Gyula. Egy olyan függővéggel zárult a 3. rész, amilyet talán még soha nem olvastam, ami a legjobban kiverte nálam a biztosítékot, és ami a legtöbb álmatlan éjszakámat okozta. És mondhatnátok, hogy ez csak amolyan költői könyvmoly túlzás, de nem, nem az: és ahogy a befejező kötet megjelenése közeledett, aminek következtében szaporodtak a véleménynyilvánítások, egyre vadabb és vadabb kitalációk, és ahogy a rajongók állapota egyre jobban hasonlított a címben is megjelenő tébolyhoz, úgy vélem, nem vagyok én ezzel egyedül.
Én persze szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy nagyjából a könyv megjelenése előtt két héttel olvashattam a befejező kötetet, ami valljuk be, egy ilyen remek sorozatnál éveknek érződhet annak, aki még nem olvashatta. A történetről túl sokat nem árulhatok el, mivel egyértelmű okokból spoilerezni egyáltalán nem akarok. A lényeg talán az, hogy az a dolog, a "választás" Emma és Mili között, ami miatt rengetegen törtük a kis buksinkat ezalatt az egy év alatt, igen hamar végbemegy, és annál is hamarabb elfelejtődik. A bárónak és Milinek ugyanis ebben a kötetben a legnagyobb ügyüket kell megoldaniuk, ezúttal valóban közösen, minden titok nélkül. Mialatt eme súlyos ügy végére próbálnak pontot tenni, miközben azért Richárdnak mégiscsak sikerül elfelejtenie egy-két dolgot megemlíteni a lánynak, ezzel párhuzamosan visszarepülünk az időben, hogy megismerjük azt a történetet, ami a mi kőszívű Richárdunk megszületését okozta. És erre csak az tudom mondani, hogy: huh. Valami hihetetlenül furcsa volt Richárd egy szabadabb, lazább és persze fiatalabb kiadását megismerni, miközben oly sok könyvön át csak a morc bárót láttuk magunk előtt. Persze azt azért nem állítom, hogy olyan nagy mókafiú lett volna, a rá jellemző zárkózottság és határozott nyugalom azért itt is megjelent, de mégis más volt, mint akit eddig láttunk. Hogy mi változott benne az évek alatt, azt nem árulhatom el, de azt azért mindenki tudja/sejti, hogy csak az a szív válhat kővé, hogy megőrizze, ami megmaradt belőle, ami előtte darabokra tört..
A Nász és téboly eseményei tehát két szálon futnak, egyrészt a jelenben járunk Mili és báró ügyével, és egy készülődő esküvővel, másrészt pedig a múltban Richárd hanyatlásáról olvashatunk. Ahogy azt említettem, a függővég okozta sokk hamar elpárolog, és csak kettőt pislogunk máris visszatérünk a székesfővárosba, újra Mili és a báró szócsatáival fűszerezett és különös halálesetekkel körülvett hétköznapjaiba.
Ami az nyomozást illeti, a közös ügyüket, és Richárd múltját, arra csak azt tudom írni, hogy le a kalappal. Fenomenális volt. Egyszerűen minden klappolt, a múlt és jelen összefüggései, minden elejtett mondat oka (akár az előző kötetekből is), és persze - tudtam én! - Kaméleonka szerepe is megvilágosítást nyert. Egyszerűen elképesztően csűrte-csavarta a szálakat az író, tényleg én is már annyi mindenre és mindenkire gondoltam, de ez.. ez egy jó adag jéghideg vízzel való nyakon öntés volt - amit persze imádtam! A könyv/könyvek ezen részére nem tudok mit írni, mint hogy minden tiszteletem Böszörményi Gyuláé, mert kevés ekkora tehetség van az országban, de a világon is, aki ilyet megálmodik, ráadásul ennyire alaposan kidolgozva, és lehengerlően gyönyörű nyelvezettel kivitelezve.
Tudom, hogy nem ezt vártátok, de azt kell, hogy mondjam, Mili és Richárd kapcsolata a történet nagy részében nem sokat fejlődik. A humoros adok-kapok-ból jut ki most is, habár kevesebb, hiszen Mili hangulata - najó Richárdé is - igencsak szomorú a legnagyobb részben. Sajnáltam, hogy ennyire bezárkóztak mindketten, hogy egyszerűen képtelenek voltak előrukkolni az igazsággal. Mindezt utólag érzem igazán, mivel a könyv olvasása közben úgy voltam vele, hogy nem baj, biztosan változni fog ez. Aztán csak fogytak és fogytak az oldalak, én meg csak néztem, hogy mégis hogyan fog megoldódni ez az ügy ilyen kevéske oldalon keresztül... Aztán jött a vége, amire csak annyit tudok mondani, hogy elképesztően böszörményis.
"– Úgy véli, Győző bátyám, hogy egy báróból sosem válhat igazi nyomozó? – Dehogynem, fiam – nevetett keserűen Zsarnay Győző. – Majd ha szoknyás detektívekről ír az újság, akkor biztosan."
Nem fogok hazudni, haragudtam. Kétféle érzés dulakodott bennem: egyrészt a meghatottság, a szomorú elengedés, hogy véget ért a kedvenc sorozatom, amire én még nem vagyok készen. De ezt egy jó ideig elnyomta a harag, ami a lezárás miatt forrongott bennem. Oké, értem én, hogy ez nagyon vall Böszörményi Gyulára, de a lényemnek egy része, a romantikus nagyon nem szerette ezt a kurta-furcsa lezárást.
Egy kicsit SPOILERESEN írnék arról, hogy mi az ami miatt egy kis szálka maradt bennem: mindenképpen Emmát emelném ki először, ugyanis számomra rettentő furcsa, hogy Böszörményi Gyula két regényt is áldozott arra, hogy megtalálják szegényt, erre ebben a részben csak nagyon keveset szerepelt. Úgy érzem az ő ügye nagyon elvarratlan maradt, hiszen kaptunk homályos utalásokat arra, hogy mik történtek vele a leánykérés óta, azonban, hogy végül is mi lett a sorsa, arról nem tudtunk meg semmit. Talán lesznek néhányan, akik elküldenek egy melegebb éghajlatra, de szerintem sokkal-sokkal többen vannak azok, akik egyetértenek velem, minden estre nekem muszáj lerínom, hogy rettenetesen örülnék annak, ha a kedves író megajándékozna még egy kötettel minket. Az, hogy Mili és a báró jövőjéről, egy közös ügyről, és persze a házasságukról nagyon szívesen olvasnék, persze mondanom sem kell! SPOILER VÉGE
A bejegyzésem utolsó bekezdését mindenképpen magának az írónak, Böszörményi Gyulának szánnám! Sajnos én nem bánok olyan jól a szavakkal, mint Ön, mégis muszáj elmondanom, hogy mennyire nagyra becsülöm a tehetségét. Ritkán mondom egy könyvre, hogy kedvenc (hiszen sose tudhatjuk, hogy mi jöhet még), az Ambrózy sorozat azonban mégis a legkedvesebb könyveim közé tartozik. Csak remélem, hogy ez a korszak még nem zárult le, de ha mégis, hát szeretném megköszönni ezt az élményt: az íróknak sokszor fogalmuk sincs arra, hogy milyen nagy hatalom van a kezükben, főleg egy sorozatnál, ahol az ember lánya remegve várja a folytatást. A tehetsége vitathatatlan nemcsak magyar, de világszínvonalon! Köszönöm!
"– Statisztikai tény, hogy a hisztéria leginkább azon nőkön üt ki, akik túl sok romantikus regényt olvasnak. – Miként az is, hogy az ilyen művek rajongóinak életében nyomokban sem mutatható ki valódi romantika – fejem félrebillentve, számat elhúzva néztem rá. – Ezek szerint könnyen lehet, hogy a női elmebaj igazi kiváltója nem a túlzásba vitt olvasás, inkább a rideg, megkérgesedett és öntelt férfiszív, mely felsőbbrendűsége tudatában már-már dobogni is elfelejt. Mit gondol erről, báró úr?"
Értékelés: 5/5*
NYEREMÉNYJÁTÉK
Aki ismeri a sorozatot, tudja, hogy Mili kisasszony nem az a fajta nő, aki magában tudja tartani a véleményét, főleg ha a mi morc bárónkról van szó. Ezzel természetesen rengeteg szórakoztató pillanatot okozott az olvasóknak, ezért a mosatni nyereményjátékunk során – egy kis nosztalgiaként – felidézzük Hangay Emília legnagyszerűbb elszólásait. A feladatotok pedig csupán annyi lesz, hogy kitaláljátok, a sorozat mely részéből származik az idézet, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
"– Igazolvány – mondta, mikor ránéztem.– Miféle?– Detektív, avagy bármilyen más rendőrhatósági. Kérem, Milike, mutasson fel egy ilyet, és én máris átengedem kegyedet.– Az bajos lesz – sóhajtottam –, mivel az én igazolványom egy 189 centiméter magas, hullámos hajú, szakálltalan, ám hercig bajuszt viselő, gesztenyebarna szemű férfú, kinek különös ismertetőjegye, hogy hölgytársaságban sokszor göcsörtös, durva tölgyfabunkóvá változik.Mivel a két jelenlévő úr néma hökkenettel bámult rám, mint akik nem értik, kiről beszélek, sietve hozzátettem:– A neve Ambrózy Richárd báró, a hírneves magánzó detektív, aki azonban sajnálatos mód épp nincs nálam, így felmutatni sem tudom."
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
12.21. - Könyvvilág
12.23. - Szembetűnő
12.27. - Sorok között
12.30. - Deszy könyvajánlója
01.02. - Zakkant olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése