5 könyv, amiben csalódtam 2020-ban

Pár nappal ezelőtt készítettem egy bejegyzést az idei 5 kedvenc könyvemről, most pedig elhozom Nektek azt az 5 könyvet, amiben csalódnom kellett 2020-ban. Azt előre leszögezném, hogy ezek nem feltétlenül rossz könyvek, egyszerűen csak túl magasra tettem a mércét velük szemben, és nem azt hozták, amit én a gondolataimban elterveztem, esetleg, amit mások véleménye alapján éreznem kellett volna. Ha Nektek tetszett valamelyik könyv (esetleg az összes), nincs azzal semmi gond, egyszerűen én nem azt az élményt kaptam, amit elvártam tőlük.

Stephanie Garber: Caraval

Mindenképpen ezzel a könyvvel akartam kezdeni, mert talán ez volt az az összes közül, amitől a legtöbbet vártam mások értékelése alapján. És igazából ez tipikusan az az eset, amikor egy viszonylag jó könyvről beszélünk, egyszerűen csak nem annyira - legalábbis számomra -, amit a nagy hype-ok alapján elvártam volna. Tényleg izgalmas, és igencsak fordulatos, érdekes karakterekkel, de egyszerűen engem nem nyűgözött le. Nem éreztem azt, hogy magával ragadna a történet, hogy teljesen belefeledkezem, átadom magam az érzésnek, sajnos. Tudom, hogy sokan szeretitek, és tényleg látom is, hogy miért, de sajnos nekem ez most nem jött át annyira. Sokat gondolkoztam azon, hogy elolvasom a folytatás(oka)t, de még nem tudtam rávenni magam, pedig lehet, hogy meg tudna lepni.

Karen M. McManus: Tartsd ​meg a titkot

Ez a csalódás inkább a szerzőnek szól, mint a könyvnek. Karen M. McManus Lehull a lepel könyve a 2018-as évem egyik nagy kedvence volt, éppen ezért elképesztően vártam, hogy az írónő új könyvét is elolvassam. Ismét csak azt tudnám mondani, hogy ha nem olvastam volna az írónő korábbi könyvét, akkor csak simán elkönyvelem egy “nem rossz” könyvnek, így viszont túl nagy elvárásokkal álltam neki. Pedig a koncepció is hasonló volt, fiatal főszereplők, akik egy bűnüggyel állnak szemben, mégse éreztem azt az izgalmat, amit a Lehull a lepel-nél. Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim, hiszen nehéz felülmúlni egy szerzőnek, ha korábban egy igazán jót alkotott, mindenesetre sajnos a Tartsd ​meg a titkot nem érte el az írónő korábbi könyvének színvonalát. Ettől függetlenül azért mindenképp szeretnék még esélyt adni McManusnak a jövőben.

Michelle Hodkin The ​Retribution of Mara Dyer – Mara Dyer végzete

Mara Dyer sorozata szuperül indult, egy igazán különleges thriller/fantsay, egy rendkívül egyedi történet véleményem szerint. Az első részt viszonylag régen olvastam, de emlékszem, hogy szerettem, így a blogturné keretében bevállaltam a másodikat idén, ami szintén nagyon tetszett, éppen ezért természetesen kíváncsi voltam a befejezésre. Sajnos azonban nem azt kaptam, amit vártam tőle, még akkor is, ha a korábbiakhoz hasonlóan pörgős a cselekmény, olvasatja magát. Keveset láttuk Noah-t, a főszereplő kifordult önmagából, de ami leginkább nem tetszett, az a befejezés, a magyarázat. Nagyon ritka nálam, ha egy sorozatban a befejező kötet nem tetszik, általában a második, átkötő részeknél vannak problémáim. Most mégis így történt, viszont azt kell mondjam, hogy összességében jó szívvel emlékezem vissza Mara Dyer sorozatára, hiszen az első két rész tényleg szuper volt, csak a befejezéstől nem azt kaptam, amit vártam. 

R. S. Grey: Not ​So Nice Guy – Nem is olyan rendes srác

A Nem is olyan rendes srác már a harmadik könyvem volt az írónőtől. A Testcsel nem igazán tetszett, viszont az Ezzel a szívvel könyve egy rendkívül szívmelengető történet, ami mély benyomást tett rám. Szóval volt tőle egy rosszabb és egy igazán jó élményem is, így mindenképpen adni akartam neki még esélyt. Sajnos azonban ismét csalódnom kellett, a Nem is olyan rendes srác nem igazán jött át nekem. Alapvetően egy szórakoztató könyv volt, egy jól megválasztott helyszínnel - egy gimnáziumi románc tanárok között -, de maga a történet egésze nem tett rám túl nagy hatást. Onnan indulunk ki, hogy a főszereplőink hosszú évek után barátságból új szintre emelnék a kapcsolatukat, de ez nem igazán jön össze nekik, és ezen a huzavonán kívül nem is történik más a könyvben. A szereplők aranyosak voltak, sokszor azonban nem igazán értettem a cselekedeteiket, valahogy nem tudtam azonosulni velük. Lényeg a lényeg sajnos R. S. Grey ismét egy átlagosnak mondható könyvet írt, de nem adom fel, remélem, még olvashatok tőle az Ezzel a szívvel történethez hasonló színvonalút.

Abbi Glines: Sosem elég

Én régebben nagy rajongója voltam Abbi munkásságának, a Sea Breeze sorozatát nagyon kedveltem. Mindig is tudtam, hogy ő a könnyed, szórakoztató romantikus/erotikus műfajban ír, nem a mély érzelmeimre akar hatni, és ezt el is fogadtam. Sajnos azonban az utóbbi időben nem igazán voltam még így sem elégedett a történeteivel. A Rosemary Beach sorozatának első része sem volt éppen kedvenc, de esélyt adtam a folytatásnak, amire nem is kellett sokat várni. Sajnos azonban a Sosem elég is csalódást okozott, a szereplőink még mindig nem nőttek fel igazán, folytatódik a se veled, se nélküled kapcsolatuk, sok drámával, viszont annál kevesebb lényegi kommunikációval. A könnyed, olvasmányos stílus megmarad, és mivel folyamatos a feszültség, gyorsan lehet vele haladni, sajnos azonban ez nem változtat azon, hogy szereplőink képtelenek fejlődni, és ugyanabba a hibába esnek bele újra és újra. Sajnos abszolút nem voltam elégedett a második résszel, így én valószínű, elbúcsúzom a sorozattól, talán ha majd Woods könyve érkezik, azt lehet elolvasom, mert az ő karaktere még szimpatikus.