Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.
Mindenképpen azzal szeretném kezdeni, hogy egy újabb magyar gyöngyszemre találtam. De biztos vagyok benne, hogy nem kezdek bele a könyvbe, ha nem olvasom el Katica értékelését róla, akinek a lelkesedése teljesen átragadt rám. És ennek most nagyon örülök. Mostanában teljesen beszippant a munka-tanulás-nyelvvizsga hármasa, és hihetetlen, hogy mennyire kikapcsolt és feltöltött ez a könyv! Ja, és azt említettem, hogy halálra röhögtem magam? Egyszerűen imádtam, teljesen levett a lábamról a könyv stílusa. Ha volt is hibája én nem vettem észre, mert annyira belemerültem ebbe a képtelen, de ha jobban belegondolunk, mégis tök logikus történetbe.
Nagyon nehéz úgy írnom ezt az értékelést, hogy teljesen vissza tudjam adni az átélt érzéseket, pedig tényleg nagyon szeretném, mert ezt a könyvet el kell olvasni! A történet elején tehát megkapjuk (másnapos) Józsit, aki az előző éjszakát próbálja kiheverni, ezért aztán nekilát kávét főzni. Aztán pedig - mi sem természetesebb - egy kotyogós kávéfőző, okos telefon és merülőforraló kombináció segítségével megnyitja a világok közötti átjárót, és rászabadítja Budapestre Egont, a sárkányt. Még szerencse, hogy Béla, a lovag, Józsi későbbi segítője is átjön! Na igen, ha azt gondolod, hogy ez lehetelten, akkor felvilágosítalak, ez még csak a kezdet. Mert innentől aztán Józsi, a menhelyes Sára, a másik világban pedig a gonosz boszorkány, Hollus, a király, Borbála, Béla és persze a sárkány olyan kalandba keverednek, amit még ha akarnék sem tudnék részletezni. Aztán persze még nem is beszéltem a beszélő állatokról és a lidérc csirkéről sem, aki egyébként nagyon cuki volt. (Mit-mit-miit?)
Józsi a történet elején egy naplopónak tűnik, aki ki tudja hány éve jár már egyetemre, pizzafutárként keresi a kenyerét, buliról bulira jár, és hát nem igazán van célja az életben. A sárkány és Béla megjelenése azonban mindent megváltoztat. A még mindig másnapos fiúnak lehetősége van bebizonyítani, hogy mire képes igazából. Ehhez nem kell mást tennie, mint átmenni a párhuzamos világba (az egyikbe!), útra kelni, bemenni a rettegett Setét-erdőbe, megszerezni a gonosz boszorka botját, elvinni Borbálának, aki megnyitja a két világ kapuját és így vissza tudják hozni a sárkányt, aki aztán majd elűzi a jégesőt. Nos, valljuk be ezt nem tűnik túl egyszerű vagy éppen ésszerű tervnek, de Józsi vállalkozik rá, amivel magára vállalja a mindkét világ sorsát. Ahogy haladunk előre természetesen kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, megtudjuk, hogy ki az igazi ellenség vagy barát, és hogy azért Monostori Józsi nem olyan léhűtő, amilyennek először látszik, sőt ő a mi mesénk hőse.
A könyv legfontosabb eszköze egyértelműen a humor: amit a képtelen helyzetek, a budapesti (de akár más nagyvárosi) élet ,,igazságai", de főként Józsi vagy éppen Hollus beszólásainak köszönhetünk. A két világ keveredéséből valami elképesztő történéseket és vicces jeleneteket kapunk. És ahogy egy jó meséhez illik a tanulság sem maradhat el, ami leginkább Józsi, de azért a két boszorka jellemfejlődését is jelenti jelen esetben.
Ami azért hihetetlen volt és talán az egész könyv legnagyobb poénja, hogy ezt a sok felfordulást és kibogozhatatlan eseménysorozatot mégis mi okozta, mi állt a háttérben?! Hát persze, hogy egy sértett nő bosszúja! :D Erre nem tudok mit mondani... Esetleg annyit, hogy mindenkinek ajánlom, aki szeretne kikapcsolódni a klisének hangzó szürke hétköznapokból, mert ez a könyv biztosan kiszakít az eddig normálisnak hitt világunkból és egy remekül felépített világba kalauzol. Jó tanács: nyitott elme az új megismerésére és hatalmas képzelőerő. (Ez persze egyetlen Könyvmolynak sem újdonság! :) )
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése