„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2016. augusztus 21., vasárnap

Magyar Könyvek Nyomában


Májusban elindítottam a blogom életének első rovatát, amelyben a magyar írók kapnak főszerepet. Mostanában én is egyre több hazai író tollából származó könyvet veszek a kezembe, és igyekszem bővíteni a palettám (legutóbb például Barczikay Lilla személyében). Úgy gondolom, hogy rengeteg tehetséges magyar írónk van, akiket mindenképpen érdemes megismerni, és ezen felbuzdulva indítottam el a rovatot. Eme bejegyzésekkel, és az általuk közölt érdekességeken vagy kulisszatitkokon keresztül próbálok egy-egy írót, és könyveiket (jobban) közelebb vinni az olvasókhoz, azaz Hozzátok. 

Ezúttal az egyik kedvenc hazai írómat A. M. Aranthot (Holló-Vaskó Péter) szemeltem ki magamnak, és őt kértem fel, hogy lásson el minket néhány extra információval. Igazából ilyenkor mindig rábízom az aktuális íróra, hogy miket osszon meg velünk, legyen szó egy vicces, furcsa vagy érdekes történetről, valamilyen titokról, ami a könyve megírását esetleg egy karakterét övezi, vagy bármiről, amit el szeretne árulni a rajongó könyvmolyoknak. A. M. Aranth egyébként már a Holdárnyék sorozatával is belopta magával a szívembe, de igazán az Oculus volt az, ami meghozta az áttörést nálam. Ami pedig szintén mellette szól, az a közvetlensége (amit a különböző könyves eseményeken is tapasztalhatunk) illetve humora is, amit Ti is megláthattok, ha elolvassátok az általa közölt extrákat. 



Péter tehát úgy döntött, hogy 10+1 izgalmas háttér információt oszt meg velünk legújabb könyvéről, az Oculusról, amiben többek között kitér arra, hogy tervezte eredetileg a történetet, ki a kedvenc karaktere, és mégis mi a közös benne és a főszereplőben, Truth Dunnban. Lássuk!

Fun fact 1: Az Oculus mögött az indokoltnál jóval több világépítés áll, ugyanis az univerzumot, amiben játszódik, tíz éve találtam ki és alakítgattam. A Holdárnyék-olvasóknak ismerős lehet a „Lehetetlen párbeszéd” cím – ez az a film, amit Amy és a nővére hasztalan próbálnak megnézni, mert annyira unalmas, hogy mindig elalszanak rajta. Lehetetlen párbeszéd címmel írtam az első regényt az Oculus világában, és ki tudja? Egy kiadós tatarozás után lehet, hogy ti is elaludhattok majd fölötte nem sokára. :D

Fun fact 2: Az Oculusban szinte minden főbb szereplőnek beszélő neve van. Persze nem tettem egyszerűvé az olvasók dolgát, gyakran angol és ír-kelta nevek keverednek (vö. a főszereplő Truth Dunn, ami sötét igazság magyarul), de azért könnyű visszafejteni. Érdemes a nevekre rákeresni – én most a spoilermentesség jegyében tartózkodom a hosszas magyarázkodástól. Legyen elég annyi még, hogy a Kaled örökkévalót jelent... :)

Az író saját borítóterve
Fun fact 3: Amikor elkezdtem írni a könyvet, két dolgot tudtam: hogy hogyan fog kezdődni, és hogy oculus-rendszer hívei és ellenségei között, a két barátnő, Truth és Aoi pedig szembekerül egymással... Csak aztán a lányok máshogy akarták, meg bejött ez a szemtelen Kaleddel egy új szál, úgyhogy töröltem a végét. Majd az új vége miatt töröltem és átírtam az elejét. :D Hiába, ilyen fix dolog a regényírás.
mi lesz a vége. Aztán a szereplők miatt a történet másfelé kanyarodott – eredetileg egy polgárháborúba torkollott volna a dolog az

Fun fact 4: Eredetileg az Oculus fantasy lett volna – az első tervek alapján a megvakuló időseket valami rejtélyes átok vagy varázslat tette volna vakká, és ugyancsak varázslat segítségével működött volna az oculus-dolog is. De aztán úgy döntöttem, beillesztem a könyvet a Lehetetlen párbeszéd világába és inkább sci-fi lesz belőle, úgy gondoltam, így sokkal több olyan (gyakran súlyos) témát érinthetek, amiből az olvasók tanulhatnak vagy erőt meríthetnek (pl. a család szétesése, öngyilkosság, ökológiai problémák, stb.)

Fun fact 5: Nagyjából a kötet felénél jártam, amikor PlayIT-n dolgoztam egy hétvégén (könyveket árultam), és szembe jött velem a főszereplő. A lány kiköpött Truth Dunn volt, annyira, hogy meg is kértem, legyen ő a könyv borítóján... lett. :)

Fun fact 6: A könyvben előkerül két mesterséges intelligencia, és voltaképpen az ő egymás iránt érzett gyűlöletük löki le a lejtőn a világot. Na, de hogy lehet egy MI ilyen gyerekes? Honnan vannak érzelmei? Onnan, hogy – erre az Oculusban még csak utalás van – ezek az MI-k egykor tényleg létező, élő emberekről lettek mintázva, hogy így befolyásolhatóbbak, irányíthatóbbak legyenek. Ez a két ember volt az, akik megvívták az Avalonon csak Égi Háborúként ismert harcot, az ő valós gyűlöletük ment át a digitális leképezésükbe. Mindkettejük neve kiderül a könyvből egyébként.

Fun fact 7: Az amőba, ami Avalonon a vakságot okozza, voltaképpen egy létező életforma. Itt, a Földön, meleg állóvizekben él elsősorban egy hasonló lény, de előfordul klórozatlan úszómedencékben és meleg forrásokban is. A neve Naegleria fowleri, és úgy fertőz, ha az orrba kerül, ahol a szaglóidegbe jutva megy végig az idegpályákon, egészen az agyig, ahol halálos gyulladást is okoz (az esetek több, mint 95%-ban halálhoz vezet még ma is). Érdekes, hogy hiába gyakori létforma, maga a fertőzés igen ritka, akkor viszont szinte biztos a halál. Avalonon ezzel szemben az amőba nem halálos, viszont mindenkit megfertőz... valamit valamiért.

Fun fact 8: A könyv hátlapján is egy létező, élő lány arcképe van – ő Varga Klau, akivel úgy ismerkedtem meg, hogy egy szép napon rám írt a Facebookon azzal kapcsolatban, hogy olvasta A Liliom Kora című kisregényemet, és elmondhatja-e róla a kritikáját. És elmondta. :D Én meg bosszúból később megkértem, hogy legyen ő az Oculus hátlap-lánya.

Fun fact 9: Truth személyiségében javarészt én dominálok, azaz magamból merítettem a legtöbbet, hogy őt jellemezzem. Nem, nincs világító tetoválás a combomon.

Fun fact 10: Amikor elkezdtem írni az Oculust, az volt a szándékom, hogy olyan regényt írjak, amiben nincs happy end. A poén pedig az a dologban, hogy NEM TUDOM, ez sikerült-e. :D

Fun fact +1 a ráadás: A kedvenc szereplőm a kötetben – legalábbis a humán létformák közül – Kira Rahn volt. A lány nagyon reális, logikus, mindenre egyetlen érthető és kőkemény motivációja van: az, hogy szerelmes. Mindemellett az ő történetszála talán a legtragikusabb az egész kötetben, ami nagy szó, tekintve, hogy vannak karakterek (Truth, Aoi, Hope...), akiknek arról szól a szereplése, hogy végigszívják az egészet. És hát aki olvasta a regényt, az tudja, hogy valamikor, valahol szinte mindnyájan mondhattuk: #JeSuisKiraRahn.

A. M. Aranth volt olyan kedves, hogy néhány képpel is ellátott minket (ahogy azt már fentebb is láthattátok).

Néhány kép a fotózásról: Luca (Truth) és Klau (Aoi).







A végére pedig a Szent Truth kép :D





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése