„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2018. augusztus 5., vasárnap

Helen Pollard: A ​kis francia panzió


A kis francia panzióval egy könnyed chick litet hozott el nekünk a Könyvmolyképző Kiadó. Emmy egy kis francia panzióba utazik párjával, a nyaralás alatt azonban teljesen felfordul az élete. Ismerjétek meg a Rózsakert sorozat első részét a Blogturné Klub három bloggerének idegenvezetésében, a turné végén pedig, ahogy lenni szokott, megnyerhetitek a kötet egy példányát. Becsomagoltatok? Akkor indulhatunk!


Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2018. június 8.
Eredeti megjelenés: 2016




Amikor Emmy Jamieson a barátjával, Nathannel együtt megérkezik Franciaországba, a mesésen szép, Loire-völgyi panzióba, a Cour des Roses-ba, nem vágyik másra, mint két hét jól megérdemelt pihenésre. A kapcsolatukra igazán ráfért már egy kis töltekezés. Emmy bízik abban, hogy a nyaralástól minden helyre zökken közöttük. Ám szinte kis sem pakolják a csomagjaikat, Nathan máris összegabalyodik Rupert, a tulaj feleségével, a csini, ám korántsem mai csirke Glóriával.
Az amúgy is rossz bőrben lévő, ráadásul most már felszarvazott Rupertet alaposan fejbe kólintja az eset. Emmy felelősnek érzi magát a történtek miatt, és egy nagylelkű pillanatában (egy üveg bor után) felajánlja, hogy a segít a panzió körüli munkákban: neki is jobb, ha inkább ágyneműket cserél, és nem a saját nyomorúságán rágódik.
A panzió körüli teendők és a pezsgő, kisvárosi élet ellenállhatatlanul magával ragadja Emmyt. Hamarosan azon kapja magát, hogy egy sor új barátot szerzett. Ott van Ryan, az észveszejtően dögös kertészfiú és Alain, a rettenetesen bosszantó, ám annál jobb képű könyvelő, így Nathan emléke hamarosan halványodni kezd.
Ahogy telnek a friss croissant-nal és mennyei kávéval kényeztető reggelek, és a virág- és szántóföldillatú esték, Emmy egyre otthonosabban érzi magát Rupert panziójában. De ki lenne képes olyan őrültségre, hogy hátrahagyja a barátait, a családját, a munkáját és mindazt, amiért odahaza, Angliában annyit dolgozott, és mindent feltegyen egyetlen lapra: egy helyre, ahova eredetileg csak nyaralni jött…?


A nyár többek között a feltöltődésről szól, arról, hogy lazítsunk, szabira menjünk, kicsit kipihenjünk magunkat. Ez sokunknál, de nálam biztosan meglátszik az olvasásoknál is, igyekszem könnyedebb könyveket a kezembe venni, ami tökéletes arra, hogy kikapcsoljon, és nemcsak az elmémet, de lelkivilágomat is melengesse. A turnés részvételeknél is igyekeztem ezt figyelembe venni, Helen Poallard könyve pedig tökéletesen beleillik a " lazítós" kategóriába.

A történet főszereplője Emmy, aki már egy ideje érzi, hogy barátjával, Nathannal ellaposodott a kapcsolatuk, ezért találja ki, hogy egy nyaralással a káprázatos Loire-völgyi Cour des Roses-ban újra megtalálhatnák a közös a hangot. Csakhogy Nathan teljesen máshogy képzeli el a dolgokat, ugyanis - és itt kezdődik el a sztori is - már a nyaralásuk elején megcsalja a lányt a panzió tulajdonosának feleségével, Glóriával. És ha ez nem lenne elég Emmynek, mindeközben a tulajdonos, Ruppert rosszul lesz, kórházba kerül, és nagyon úgy tűnik, hogy nem tudja egyedül elvégezni a panzió vezetésével járó feladatokat. Emmynek pedig nincs szíve magára hagyni a férfit, ezért felajánlja neki, hogy amíg a nyaralása tart, segít neki. Szóval miközben Nathan és Glória meglép, ott marad Emmy és Ruppert, akiknek azonban nincs túl sok idejük nyalogatni a sebeiket, hiszen a vendégek érkeznek, és rengeteg feladat vár rájuk a panzió körül.

Az hogy Emmy a panzióban marad, természetesen nagyon jó döntésnek bizonyul, hiszen rengeteg pozitív benyomás éri ez idő alatt. Egyrészt egy igazán szívhez szóló barátság alakul ki közte és a panzió tulajdonosa között. Ruppert egy elképesztően szimpatikus karakter volt, kicsit házsártos, kicsit parancsolgató, de közben melegszívű és humoros férfi, ráadásul mivel hasonló cipőben jár, mint a lány, rengeteget segít neki a továbblépésben. Nem utolsó sorban pedig egy felháborítóan ügyes kerítő, aki mindent megtesz azért, hogy a lányt minél tovább - akár örökre - a panzióban tartsa. De nemcsak Ruppert lesz a lány barátja, hanem sok más szereplő is, akik természetesen mind hozzátesznek ahhoz, hogy lány visszanyerje megtépázott önbizalmát, hogy visszataláljon ahhoz az önmagához, akit már rég elveszettnek hitt. Mindeközben csodálkozva eszmél rá, hogy mennyire más ebben kis francia vidéken az élet, mint az otthoni, angliai nagyvárosban, hogy az emberek itt törődnek egymással, ismerik szinte az összes szomszédot, jókat beszélgetnek, nevetnek, elfogadják egymást.



Természetesen a romantika sem maradhatott el a történetben. Kicsit megijedtem, hogy a fülszöveg egyből két férfit is emleget, hiszen nem igazán vagyok oda a szerelmi háromszögekért, persze itt nem volt szó semmi ilyesmiről. Először Ryant ismerhetjük meg közelebbről, a szexi kertészt, aki hamar felszítja a lányban a szenvedélyt, ami már hosszú ideje csak pislákolt benne. Ryan a pozitív, laza felfogásával tökéletes volt arra, hogy lány újra igazi nőnek, szépnek, kívánatosnak érezze magát, kellett ahhoz, hogy az önbizalma a helyére kerüljön. Alain már más tészta. Ő az a férfi, akivel Emmy akár hosszabb távon is elképzelhetné a jövőjét, megbízható, kedves, humoros. Elképzelhetné, ha nem éppen most szakított volna barátjával, ha nem kellene visszamennie Angliába... Ez a szál tehát még lezáratlan maradt, habár azért valami sejthető, aminek én egyébként nagyon drukkolok, mindenesetre csak a Rózsakert sorozat következő részében, a Return to the Little French Guesthouse kötetében kapunk rá választ.

Összességében egy bájos, légiesen könnyed és szórakoztató történetet olvashattam, nagyrészt szerethető karakterekkel, és egy elképesztő helyszínnel, ami teljesen magával ragadott. Szinte láttam magam, amint ott ülök a csodálatos Rózsakertben, gyönyörű virágokkal körülvéve, miközben fenséges francia kávét iszogatok, kiélvezve a szemem él táruló látványt (és persze nemcsak Ryanre gondolok) és napsütést. Sajnos azonban a könyv végezetével számomra véget ért ez az utazás, Emmynek azonban, nos nagyon úgy tűnik, hogy még csak most kezdődött. Kíváncsian várom folytatást!


NYEREMÉNYJÁTÉK
Ahogy A kis francia panzió története, úgy a regényhez kapcsolódó nyereményjátékunk is a francia mindennapokba kalauzol. Minden bejegyzésben elrejtettünk egy-egy Franciaországra jellemző dolgot (tárgyat, ételt, italt, növényt). A feladatotok, hogy a bejegyzések szövegében kiemelt betűkből kirakjátok, mire gondoltunk.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



További állomások
08.01. - Szembetűnő
08.05. - Könyvvilág



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése