Oldalszám: 645
ISBN: 9789634578789
Paullina Simons A bronzlovas c. könyvét elképesztően szerettem, a 2017-es évem egyik nagy kedvence volt, azóta várom, hogy megjelenjen a folytatás. Hiszen tudtam, hogy Tatjána és Alexander története egyszerűen nem érhet így véget, és nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi lesz a folytatásban, hogy vajon egymásra találnak-e újra.
Úgy vettem a 2. részt a kezembe, mintha előtte nap végeztem volna az első könyvvel, annyira frissen emlékeztem Tatjána és Alexander elsöprő szerelmére, hiába teltek el azóta évek. A történetünk egyrészt ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, amikor is Tatjána abban a tudatban, hogy Alexander meghalt, Amerikába menekül, ahol világra hozza közös gyermeküket, és próbál felépülni a gyászból. De a Szovjetuniót sem hagyjuk el véglegesen, hiszen Alexander itt maradt, viszont az élete veszélyben forog, mivel a szovjet titkosrendőrség kiderítette, hogy Alexander Belov nem is az, akinek mondja magát, hanem igazából Alexander Barrington, aki gyerekkorában költözött ide családjával. És itt jön a képbe némi újdonság a történetükben, hiszen a jelenbeli események mellett megismerjük Alexander múltját is onnantól kezdve, hogy a szüleivel 11 éves korában Szovjetunióba költöztek, egészen addig, amíg azon a bizonyos napon meg nem látta a buszmegállóban a piros virágos ruhájában a fagyiját evő Tatjánát. A történet tehát két részre szakad, egyrészt Tatjánával Amerikában, másrészt pedig Alexanderrel a Szovjetunióban, és bizony izgulhatunk azon, hogy a sorsuk újra egy irányba terelődjön.
Az az igazság, hogy a sorozat első részéhez hasonlóan a Tatjána és Alexander is rendesen felborította a lelkivilágomat. A főszereplőinkkel ismét nagyon sok minden történik, rengeteg nehézséggel kell megbirkózniuk, amit most még az is nehezít, hogy nincsenek ott egymásnak, csak a múltbéli közös pillanatok elmékéből táplálkozhatnak. És kapunk ezekből a pillanatokból bőven, sok visszaemlékezést azokról az időkből, amikor néhány hétig boldogok lehettek Lazarevóban ugyebár. Ezek a pillanatok kellettek nagyon is, hogy oldják az egyébként feszült, borús hangulatot, hiszen mindketten rengeteget szenvednek, de más-más módon hatottak rám az egyéni történetük. Mivel az első kötetben megtapasztaltam, hogy milyen mély a szerelmük, természetesen teljesen át tudtam érezni Tajána fájdalmát és gyászát, amivel szinte az egész könyv alatt küzd. Amikor kiérkezik Amerikába, az első időkben nagyon visszafogott és nem akar kezdeni semmit az életével, a legtöbb időt gyermekével, Anthonyval tölti. Aztán, ahogy telnek a hetek, hónapok, szerez új barátokat, egyre inkább nyitottá válik, de valahogy a szíve mélyén sosem képes túllépni a gyászon, amit Alexander elvesztése okozott, és ez végig érezhető a történet során.
Aztán itt van Alexander, aki szintén rengeteg fájdalmat él át, de ő nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is sok új sebet szerez ezekben az időkben. A férfi egyrészt aggódik azért, hogy Tánya kijusson épségben az országból, másrészt pedig igyekszik megküzdeni azokkal a vádakkal, a hazaárulás és kémkedés vádjával, amik ellene szólnak. Ebben a részben tehát a háborúnak egy másik kegyetlen oldalába pillanthatunk bele, mégpedig a titkosrendőrség brutális bánásmódjával, a munkatáborok embertelenségével, és az érzéssel, hogy nincs otthonod, hazád, ahová tartoznál. Ahogy említettem is, Alexander szálában megismerjük a múltját is, azt, ahogy a szülei a kommunista eszmék reményében otthagyták Amerikát, hogy a Szovjetunióba költözzenek; hogy aztán ezek az új remények miképpen tették tönkre apránként a családját, hogy mi történt a szüleivel, és hogy lett Alexanderből végül a Vörös Hadsereg egy őrnagya, Alexander Belov. Nekem pedig megszakadt a szívem Alexanderért több ponton is, mind a múltban, mind pedig a jelenben, nagyon kemény utat járt be addig (és persze utána is), amíg azon a bizonyos napon nem találkozott Tányával. Ráadásul az írónőnek valahogy sikerült elérnie, hogy a szerelmük legyen az egyetlen reménysugár a férfi számára, ami sokszor szó szerint életben tartotta őt. Emiatt pedig természetesen végig szurkoltam annak, hogy végül megtalálja ő is, és persze Tánya is a kivezető utat ebből a sötét időszakból.
A Tatjána és Alexander tehát rengeteg érzelmet váltott ki belőlem, összetört, elborzasztott, miközben mégis olvastam rendületlenül, várva arra, hogy vajon eljön-e az a reményteli pillanat, amikor a szereplőink sorsa jobbra fordul. A könyv ismét elég hosszú, több mint 600 oldal, de ez mégis az a típus, amikor nem akarod, hogy ez az oldalszám elfogyjon, mert akkor el kell engedned a kedvenc szereplőidet. Amellett pedig, hogy egy igazi érzelmi hullámvasút volt a történet, kapunk rengeteg izgalmas jelenetet (főként Alexander vonatkozásában), és bizony igencsak sokkoló meglepetéseket is, olyan emberek is felbukkannak a történetben, akire már nem számítottam volna.
Paullina Simons tehát töretlenül csodálatosan ír, a lebilincselő kezdet után, a Tatjána és Alexander még inkább beitta magát a bőröm alá, még közelebb kerültem a szereplőkhöz, fájt értük a szívem, miközben rettenetesen szurkoltam nekik. Kevés olyan író van, aki ilyen mélyen tud hatni rám, és azt gondolom, hogy ez köszönhető egyrészt az alaptémának, a 2. világháború borzalmainak ugyebár, másrészt pedig egy csodálatos szerelmi történetnek, egy olyan szerelemnek, ami nagyon sok mindent átélt ebben a 2 részben, és mégis kitartott végig. A sorozatnak ráadásul még mindig nincs vége, aminek én rendkívül örülök, mert úgy érzem Tatjánából és Alexanderből sosem elég, csak remélni tudom, hogy most kevesebbet kell várnom a folytatásra.
Paullina Simons népszerű regényét már rengeteg nyelvre lefordították, mostani játékunkban ezeket idézzük fel kicsit. Minden állomáson megtaláljátok a Tatjána és Alexander könyv valamely külföldi borítójának egy részletét, és azt kell kitalálnotok, hogy milyen nyelvű könyvhöz tartozik az adott borító. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába tehát az adott nyelv megnevezését várjuk.
08.04. Kelly és Lupi olvas
08.07. Könyvvilág
08.10. Sorok Között extra állomás
08.13. Utószó extra állomás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése