,,A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások. Ahogy ma este a lámpák halvány fényei idevezettek titeket, úgy vezetjük mi is egymást az élet hideg homályában. Sokan magukhoz ölelik a sötétséget, elrejtőznek benne, de nekünk erre semmi szükségünk. Lépjünk előre, és világítsunk egymásnak!A fény a lételemünk: nélküle gyámoltalanok, gyengék vagyunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a legkisebb világosságot látjuk magunk előtt, máris jobb: hívogat, vezet, és amint elérjük átölel. Ha pedig hozzáadjuk saját kicsi ragyogásunkat, erősebb lesz."/A. M. Aranth: Dobszó a ködben/
November
közepe van, már javában benne járunk az év talán legszebb és legszínesebb
évszakában, és nagy valószínűséggel már mindenki megtapasztalta azt a jelenséget, ami az autóba ülve
veszélyes és zavaró, de egy dombtetőről lenézve lélegzetelállító, este hazafelé
a sötét utcán viszont hátborzongató. Amikor a levegő ily
módon besűrűsödik, bármi megtörténhet… Ezt az írók is nagyon jól tudják, és
szívesen alkalmazzák egy-egy jelenet, fejezet vagy akár egy egész könyv
megírása során. Mi, a Kis Könyves Bloggerek most a Köd előttem, köd utánam projekt keretében szeretnénk elhozni, és
megmutatni nektek néhányat ezek közül. Igyekeztünk feltárni a köd minden
árnyalatát, több oldalról megközelíti a témát. A bejegyzéseink nagyon
változatosak, lesznek könyv értékelések, kimaradt jelenetek, de még olyan
könyvekről is írunk, amikről az első ránézésre, nem is gondolnád, hogy
beleillik e fátyolos témába. Talán nem fogalmaztunk túl ködösen, de ha mégis, reméljük, mire vasárnap a közös projektünk
véget ér, feloszlik az összes földig érő felhő, és mindenhol kisüt a nap!








