„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2016. szeptember 6., kedd

Lisa Kleypas - Nem ​múló varázs

A férfinak adta az ártatlanságát…
Lady Aline Marsden neveltetése egyetlen célra irányult: hogy előnyös házasságot kössön saját társadalmi osztályának egy tagjával. Ehelyett önként odaadta az ártatlanságát az apja birtokán szolgáló John McKennának. A szenvedély hevében elkövetett vétkük megbocsáthatatlan volt… Johnt elküldték a birtokról, Aline-nak pedig a londoni társaságból száműzve, vidéken kellett élnie.
…és a férfi a szerelmét vette el.
McKenna időközben meggazdagodott és visszatért… szemtelenül jóképű és igézőbb, mint valaha. Könyörtelen tervvel érkezett: bosszút akar állni a nőn, aki összezúzta a szerelemről szőtt álmait. De a varázslat kettejük közt fényesebb lánggal ég, mint a kezdet kezdetén. McKennának döntenie kell, véghezvigye-e a bosszúját, vagy kockára tegyen mindent első és egyetlen szerelméért.


Ismét egy történelmi romantikus elolvasása mellett döntöttem, ezúttal Hampshire-ben, a 19. század közepén járunk. Így utólag belegondolva a történetnek van egy enyhe szappanopera beütése a gyermekkorukban elválasztott szerelmespárral, akik évek múlva újra találkoznak, és persze nem szűnnek meg szeretni egymást. Engem egyébként ez nem zavart, mert a stílusa gördülékeny és olvasmányos, észre sem veszed és már teljesen beszippant, majd pedig már véget is ér.
A fülszöveg egy picit becsapós szerintem, de azért nagyjából leírja a lényeget, miszerint Aline és McKenna gyermekkoruk óta legjobb barátok, ami aztán az évek alatt, ahogy felnőnek átalakul szerelemmé. Ezzel nem is lenne probléma, ha éppenséggel egy 21. században játszódó regényről lenne szó. De nem, az 1800-as évek közepén elfogadhatatlan volt, hogy egy lord lánya és egy istállófiú összeházasodjanak, kivéve persze, ha vállalják, hogy kitagadják őket, és szegénységben éljenek. Az sem könnyíti helyzetüket, hogy van a ladynek egy bizonyos zsarnok édesapja, aki mindent megtesz, hogy tönkretegye őket. Tudta ezt Aline is nagyon jól, éppen ezért, amikor Lord Westcliff tudomást szerzett titkos viszonyukról megállapodik vele, ha elküldi a fiút a háztól örökre, akkor békén hagyja őt. Így történhetett az, hogy évek múltán, a gróf halála után a megtört, de meggazdagodott fiú visszatért, és egyetlen vágya, hogy megbosszulja a lányt, az akkori tettéért. Ő legalább is ezt állítja. 
,,– Az ember nem tehet róla, muszáj csodálattal adóznia a női leleményességnek, amellyel sikerül elérniük, hogy komplett idiótának érezzük magunkat."
Ami azt illeti nagyon tetszett a könyv ezen szála, mert hihetetlenül szenvedélyes volt, tele szerelemmel és hogy úgy mondjam magasfeszültséggel. :D Aline és McKenna nagyon jó páros voltak, származásuk ellenére egyenlő felek, szócsatáikat és érzelmi megnyilvánulásukat élvezet volt olvasni. És hogy legyen még egy csavar, románcukat egy titok is bonyolítja, amit Aline hordoz magában azóta, mióta elküldte a fiút. Azért is említettem az imént, hogy ez a rész, mivel úgy érzem, fontos megjegyezni, hogy a történet két szálon fut. A régi szerelmesek mellett megismerjük egyrészt Aline húgát Liviát, továbbá McKenna amerikai munkatársát, Gideon Shawt. A két férfi üzlettársak, és azért jöttek Stony Crossba, hogy befektetőket keressenek új munkájukhoz, köztük a lányok bátyját, Marcust is igyekeznek meggyőzni. És persze azért is, hogy bosszút álljanak: ,,Kellemes hely ez a Stony Cross. Kíváncsi vagyok mennyi időbe telik a lakóinak, hogy rádöbbenjenek, kígyót engedtek a paradicsomba."

Természetesen semmi sem úgy alakul, ahogy eltervezték, hiszen McKenna, akárhogyan is próbálja, nem tudja elfelejteni a közös múltjukat Aline-nal. Emellett Gideon és Livia története is érdekes fordulatokat vesz: mindkettőjüknek megvan a maga keresztje, amit talán együtt képesek megoldani. Annyit elárulhatok, hogy mindkét rész izgalmas, a korhoz képest a lányok vakmerőek, a fiúk pedig, nos arrogánsak és teljesen tökéletlenek. Én nem tudnám eldöntetni, hogy melyik rész tetszett jobban, mindegyiket élvezettel olvastam. 
,,Az összes igazán élvezetes dolog az életben árt az embernek, s még élvezetesebbek, ha túlzásba viszed őket."
A könyv egyébként a Wallflowers sorozat első (vagyis eredetileg a nulla egész ötödik) része, és ami érdekes, hogy a harmadik kötetben a lányok bátyjának, Marcusnak a történet ismerhetjük meg. Na de visszatérve a Nem múló varázs-hoz, a romantikusok és a régebbi korok kedvelőnek mindenképpen ajánlom a könyvet.

PS: A könyv borítója sokkal szebb, mint az eredeti. :)

Értékelés: 5/4.5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése