„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2017. július 9., vasárnap

Kelly Oram: Cinder ​és Ella


Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… 

Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?






,,A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."

A nyár már javában zajlik, egymást váltják a napsütéses, tikkasztó napok, habár e bejegyzést éppen egy zivatar kellős közepén írom. Ha az utóbbi időben elolvasott könyveimet veszem górcső alá, akkor bizony be kell látnom, hogy az olvasmányaimat is egyfajta vakáció övezi. Hogy mit akar ez jelenteni? Hogy amióta kitört a nyár, valahogy a könnyedebb történeteket preferálom, ami nemcsak az évszakhoz, de a hangulatomhoz is teljesen passzol. Egy édes történelmi romantikus, egy könnyed ifjúsági, vagy éppen egy cuki LOL-könyv akad mostanában a kezembe. Habár a Cinder és Ella talán az egyik legkomorabb LOL, hiszen bármennyire is édes Cinder és Ella kapcsolata, azért sok helyen mégis nagyon szívszorító volt. Talán éppen ezért is akartam írni róla..

Cinder és Ella megismerkedésének történetét nagyon szerettem: Ella ugyanis egy blogot vezet, könyvekről és filmekről ír értékeléseket (már ezért imádom!). Cinder akkor tűnik fel az életében, amikor Ella mindkettőjük kedvenc fantasy sorozatáról ír, és a fiú vitát kezdeményez egy szereplőt illetően. Ezután pedig megindul a folyamatos adok-kapok kettejük között, ami persze mindkettőjüknek nagyon bejön. Egy idő után már annyira jóba lesznek, hogy e-mailben is folyamatosan beszélnek mindenféléről. A könyv tehát úgy kezdődik, hogy Cinder és Ella már ismerik egymást, sőt nagyon jóban vannak, amit azonban egy szörnyű baleset félbeszakít. Ahogy a fülszövegben is olvasható, Ella és anyukája balesetet szenved, amiben a lány elveszíti édesanyját, ő maga pedig maradandó sérüléseket szenved. 8 hónappal később pedig apjához - és új családjához - kényszerül költözni Los Angelesbe, aki elhagyta őket, és megszakított velük minden kapcsolatot annak idején.

A könyv elején - de szinte végig - iszonyúan sajnáltam Ellát, hiszen elveszítette anyukáját, akivel nagyon jó kapcsolata volt, és a sérülései, a lába és az égési sebei örökre megváltoztatják az életét. Ez Los Angelesben, ahol minden és mindenki tökéletesnek látszik, még jobban feltűnik. Mindenhol megnézik őt, már a repülőtéren, az utcán, de otthon és az iskolában még nehezebb neki. Az új családjába képtelen beilleszkedni, a mostohatestvérek és a saját maga által felállított falak miatt. Nagyon tetszett az, ahogy Kelly a problémákat kezelte a történetben: ez ugyanis nem az a fajta ,,mese" volt, ahol csak jók és rosszak vannak, ahol a főszereplő tökéletes, a többiek pedig nem. Az egyik legnagyobb erőssége a könyvek, hogy a szereplők képesek fejlődni: és igen, ebbe Ella is beleértendő. Ella rengeteget szenvedett, és teljesen átéreztem minden döntése mögötti fájdalmat, de annak kifejezetten örültem, hogy sikerült meglátnia és megértenie a másik oldalt is. Lehet hogy neki a legnehezebb, de attól még a testvéreinek és mostohájának, sőt édesapjának sem könnyű. Tetszett az a fordulat, hogy két mostohatestvére közül Juliette-tel kifejezetten barátok lettek, és Ana is igyekezett változni.

A másik nagy erőssége a könyvnek természetesen maga Cinder volt. A fülszöveg már lelövi a poént, szóval senkinek sem meglepetés, hogy Cinder valójában egy híres hollywoodi színész, Brian Oliver. A fiú rettentően imádnivaló, odavoltam a szócsatáikért. Rengeteg dolog akadályozza őket abban, hogy együtt legyenek, Brian hírneve, Ella kisebbségi komplexe, egy bizonyos harmadik fél, és egyáltalán az, hogy habár sok mindent tudnak egymásról, azért a legfontosabbakat nem!

Habár a Hamupipőke főbb elmei valóban megbújtak a könyv részleteiben, azért ez a történet mégsem egy tündérmese volt. A főhősök talán elnyerték végső jutalmukat, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Ellára még hosszú út vár a sebeinek begyógyulásáig. Több kérdés is felmerül az olvasóban a befejezésnél, de legfőképpen az, hogy vajon Ella bírni fogja-e a hírnévvel együtt járó hatalmas stresszt. De hogy megnyugtassalak benneteket, ezt meg fogjuk tudni hamarosan, ugyanis jön a folytatás, a Happily Ever After,  ráadásul úgy tűnik már idén szeptemberben! 

Cinder és Ella történetét tehát nagyon szerettem, nem ez a legkönnyedebb LOL könyv, de a nehéz téma ellenére azért kaptunk némi megmosolyogtató jelenetet is. Egyértelműen a kedvencem! Nagyon kíváncsi vagyok a folyásra, hiszen én az a típus vagyok, aki tudni akarja, hogy még is mi van a Boldogan éltek amíg... után. 

Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése