A Csók New York-ban után Catherine Rider ezúttal egy Párizsba kalauzolja el a romantikára vágyó olvasóit. A kötet hősnője Sierra Fuentes, aki egy gondosan megtervezett párizsi utazás helyett egy életre szóló élményt kap Jean Luck-től, a helyes francia sráctól.
Gyere, éld át a Blogturné Klub tagjaival a romantikus kalandokat, és a turné végén a könyv egyik példánya is a tiéd lehet.
Könyv adatai
Kiadó: Menő Könyvek
Megjelenés: 2018. október 25.
Eredeti megjelenés: 2017
Oldalszám: 260
Fordító: Nánási Yvette
ISBN: 9789634035763
Seree Funtes egy pillanatot sem akar elpazarolni hőn áhított párizsi kirándulásából. Mindent megtervezett, a térképre gondosan fényképeket tűzött a megnézendő helyekről, és a legeslegutolsó dolog, amire vágyik az, hogy szemernyit is változtasson a tervein.
Aztán egyszer csak Jean Luc-kel, a tesója pasijának francia barátjával rója a várost. A fiúnak fotóznia kell, ha valaha is le szeretné tenni a fényképezésvizsgáját, de ez teljesen lelassítja Serenát. Miért nem tud a fiú kicsit hozzá igazodni?
Egyik pillanatban civakodnak, a másikban összegabalyodnak... majd hamarosan olyan zegzugait fedezik fel közösen Párizsnak, amiről Serena nem is álmodott.
És amikor a szerelem beköszönt, néha egy másik optikát kell feltennünk, hogy észrevegyük azt, ami az orrunk előtt van...
Újabb "csókos" könyv érkezett Catherine Reidertől a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Mivel az írónő előző kötetét, a Csók Párizsban-t nagyon csíptem, ezért igazából egyértelmű volt számomra, hogy újabb esélyt adok neki. New York után most ismét egy izgalmas nagyvárosba, Párizsba kalauzol el minket Catherine Reider.
A történetet a két főszereplő, Serena és Jean-Luc szemüvegén keresztül ismerhetjük meg. Serena azért utazik Párizsba, hogy nővérével egy nap alatt bejárják azokat a helyszíneket, amelyeket szüleik is láttak a nászutukon. Serena egyrészt szeretne közelebb kerülni nemrég elhunyt édesapjához, másrészt pedig egy scrapbookot (kreatív albumot) szeretne csinálni anyukájának, hogy a nő újra felidézhesse ezeket az emlékeket. Terve azonban kudarcba fullad, amikor kiderül, hogy testvére elfeledkezett erről a kirándulásról, és elutazik barátjával, egy kezdetben nagyon ellenszenves félig francia, félig amerikai fiú gondozására hagyva őt. Ő lenne Jean-Luc ugyebár, aki először nem akarja pesztrálni a barátja csajának hugicáját, azonban ráébred, hogy mégiscsak kapóra jön Serena jelenléte. Így elkísérheti őt erre a párizsi kiruccanásra, hiszen fotós suliba jár, és egy 50 képből álló portfóliót kell készítenie Párizsról, amit akár meg is tehet útközben. Így lehet az, hogy két idegen, akik nem nagyon kívánják egymás társaságát, egy egész napot kénytelenek együtt tölteni a világ egyik legszebb városában karácsony küszöbén.
A fiataloknak igencsak döcögősen indul a kapcsolatuk, nehezen találják meg a közös hangot. Serena ugyanis eltervezett minden lépést pontról pontra, óráról órára, amit azonban hátráltatott Jean-Luc, aki mindenhol sok időt töltött a fotózással. Serena sokáig csak azzal volt elfoglalva, hogy bejárjon minden előre megtervezett helyet, így nem tudta élvezni Párizs szépségét, míg Jean-Luc csak jó képeket akart készíteni a projektjéhez, ráadásul még egy nem régen történt szakítás is csak rontott a hangulatán. Így azt tudom mondani, hogy a fiatalok csak nagyon nehezen jutottak dűlőre, nehezen alakult ki közöttük szorosabb kapcsolat, ami kissé zavaró volt.
Az rögtön az elején feltűnt nekem, hogy ez a könyv sokkal komorabb hangvételű az írónő korábban megjelent művénél, amin kissé meglepődtem. Persze az érintett témák is súlyosabbak, hiszen a gyász, az elengedés is fontos szerepet kap a történetben. Serena azért utazik Párizsba, hogy édesanyjának segítsen, miközben ráébred, hogy igazból saját magának kell túljutnia apja elvesztésén. Ezt a folyamatot pedig véleményem szerint gyönyörűen és meghatóan ábrázolta az írónő a történetben, megérintett a lány sorsa. Másik szereplőnknek, Jean-Lucnek pedig a karakterfejlődésén van a hangsúly, hiszen a fiúnak nemcsak egy szakításon kell túllépnie, hanem saját magának is fejlődnie kell, meg kell bíznia az emberekben, a korábbiakkal ellentétben nem szabad ellöknie senkit magától.
A könyv egyetlen gyengesége a szerelmi szál volt számomra, ami azért valljuk be, eléggé fontos egy romantikus könyvnél. Külön-külön nagyon szerettem a karaktereket, mindkettejük személyét és saját történetét nagyon jól kidolgozta az írónő, együtt azonban mégsem működtek jól. Nem tudom, hogy ez azért volt-e, mert nagyon rövid idő alatt, mindössze egy nap alatt játszódott a könyv (habár ez a korábbi könyvénél is így volt, ott mégis működött), vagy azért mert túl sokáig volt úgymond ellenséges a hangulat közöttük, aztán hirtelen meg mégsem. Vagy még egy lehetőség, hogy az írónő túlságosan az egyénekre helyezte a hangsúlyt, és valahol elveszett a kettejük kapcsolata. Mindenesetre én nem érzetem a szikrát közöttük.
Összességében nem volt egy rossz könyv ez sem, a karakterek külön-külön nagyon szerethetőek voltak, az alaptörténet is tetszett, de komolyabb hangulata volt, mint Rider korábbi könyvnének, erre készülni kell. Én karácsony után, a két ünnep között olvastam a könyvet, ezért a hangulat is megvolt hozzá, persze enélkül is élvezhető szerintem. Párizst, mint a harmadik főszereplőt, imádtam, nem mindig oda jutottak a fiatalok, ahova szerettek volna, de pont ez a spontaneitás volt a jó benne, hiszen olyan kalandokba keveredtek, amikre nem számítottak, és amik felejthetetlen élményt nyújtottak számukra. Lebeszélni senkit sem akarok a könyvről, mert az alaptörténet, a karakterek rendben voltak, csak nekem a romantikus rész nem jött át annyira, de ez nálatok lehet, másként lesz. Az írónőtől egyébként jönni fog idén is egy könyv, valószínűleg adni fogok neki esélyt.
Újabb "csókos" könyv érkezett Catherine Reidertől a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Mivel az írónő előző kötetét, a Csók Párizsban-t nagyon csíptem, ezért igazából egyértelmű volt számomra, hogy újabb esélyt adok neki. New York után most ismét egy izgalmas nagyvárosba, Párizsba kalauzol el minket Catherine Reider.
A történetet a két főszereplő, Serena és Jean-Luc szemüvegén keresztül ismerhetjük meg. Serena azért utazik Párizsba, hogy nővérével egy nap alatt bejárják azokat a helyszíneket, amelyeket szüleik is láttak a nászutukon. Serena egyrészt szeretne közelebb kerülni nemrég elhunyt édesapjához, másrészt pedig egy scrapbookot (kreatív albumot) szeretne csinálni anyukájának, hogy a nő újra felidézhesse ezeket az emlékeket. Terve azonban kudarcba fullad, amikor kiderül, hogy testvére elfeledkezett erről a kirándulásról, és elutazik barátjával, egy kezdetben nagyon ellenszenves félig francia, félig amerikai fiú gondozására hagyva őt. Ő lenne Jean-Luc ugyebár, aki először nem akarja pesztrálni a barátja csajának hugicáját, azonban ráébred, hogy mégiscsak kapóra jön Serena jelenléte. Így elkísérheti őt erre a párizsi kiruccanásra, hiszen fotós suliba jár, és egy 50 képből álló portfóliót kell készítenie Párizsról, amit akár meg is tehet útközben. Így lehet az, hogy két idegen, akik nem nagyon kívánják egymás társaságát, egy egész napot kénytelenek együtt tölteni a világ egyik legszebb városában karácsony küszöbén.
A fiataloknak igencsak döcögősen indul a kapcsolatuk, nehezen találják meg a közös hangot. Serena ugyanis eltervezett minden lépést pontról pontra, óráról órára, amit azonban hátráltatott Jean-Luc, aki mindenhol sok időt töltött a fotózással. Serena sokáig csak azzal volt elfoglalva, hogy bejárjon minden előre megtervezett helyet, így nem tudta élvezni Párizs szépségét, míg Jean-Luc csak jó képeket akart készíteni a projektjéhez, ráadásul még egy nem régen történt szakítás is csak rontott a hangulatán. Így azt tudom mondani, hogy a fiatalok csak nagyon nehezen jutottak dűlőre, nehezen alakult ki közöttük szorosabb kapcsolat, ami kissé zavaró volt.
Az rögtön az elején feltűnt nekem, hogy ez a könyv sokkal komorabb hangvételű az írónő korábban megjelent művénél, amin kissé meglepődtem. Persze az érintett témák is súlyosabbak, hiszen a gyász, az elengedés is fontos szerepet kap a történetben. Serena azért utazik Párizsba, hogy édesanyjának segítsen, miközben ráébred, hogy igazból saját magának kell túljutnia apja elvesztésén. Ezt a folyamatot pedig véleményem szerint gyönyörűen és meghatóan ábrázolta az írónő a történetben, megérintett a lány sorsa. Másik szereplőnknek, Jean-Lucnek pedig a karakterfejlődésén van a hangsúly, hiszen a fiúnak nemcsak egy szakításon kell túllépnie, hanem saját magának is fejlődnie kell, meg kell bíznia az emberekben, a korábbiakkal ellentétben nem szabad ellöknie senkit magától.
A könyv egyetlen gyengesége a szerelmi szál volt számomra, ami azért valljuk be, eléggé fontos egy romantikus könyvnél. Külön-külön nagyon szerettem a karaktereket, mindkettejük személyét és saját történetét nagyon jól kidolgozta az írónő, együtt azonban mégsem működtek jól. Nem tudom, hogy ez azért volt-e, mert nagyon rövid idő alatt, mindössze egy nap alatt játszódott a könyv (habár ez a korábbi könyvénél is így volt, ott mégis működött), vagy azért mert túl sokáig volt úgymond ellenséges a hangulat közöttük, aztán hirtelen meg mégsem. Vagy még egy lehetőség, hogy az írónő túlságosan az egyénekre helyezte a hangsúlyt, és valahol elveszett a kettejük kapcsolata. Mindenesetre én nem érzetem a szikrát közöttük.
Értékelés: 5/4
NYEREMÉNYJÁTÉK
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése