„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2020. március 1., vasárnap

Fehér Klára: Bezzeg ​az én időmben


„Bezzeg az én időmben nem csavarogtak fiúkkal a lányok.” "Bezzeg…" – mondják mindenre a felnőttek. Katit azonban nem érdeklik a régi történetek, ő most tizenöt éves, most szerelmes, most akar boldog lenni. Csak az első bál éjszakáján ébred rá: 1941-et ír a naptár, amikor a történelem, a felnőttvilág bármikor elszakíthatja őt szerelmétől, akár örökre is.

Fehér Klára könyve az egyik legnépszerűbb ifjúsági regény. Mi lehet a titka? Talán az, hogy egy ilyen szomorú korszakról is képes bölcs derűvel mesélni. A szeretni való szereplők, a humoros helyzetek a mai olvasó számára is közelivé, átélhetővé teszik Kati és Laci történetét.






Könyv adatai
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 1974 (harmadik kiadás)
Eredeti megjelenés: 1966
Oldalszám: 204
Fordító: -
Illusztrálta: Réber László
ISBN: -



Ezt a könyvet akkor találtam, amikor 2. világháborús témájú könyveket kerestem, és a molyon jött velem szembe elég jó százalékkal, és pozitív értékelésekkel a Bezzeg az én időmben. Amikor aztán elkezdtem olvasni, ráébredtem, hogy egy teljesen más típusú könyvről van szó, mint amit a témában megszokhattam, viszont ez egyáltalán nem okozott problémát, sőt kifejezetten tetszett.
A történet hamar beszippantott, 1940-et írunk, Budapesten járunk, és megismerhetjük a 15 éves Horváth Katit. Kati a felnőtté válás küszöbén jár, két húgával és szüleivel él együtt, és hamar kiderül az olvasó számára, hogy igencsak szegény körülmények között. Ezt láthatjuk abban, ahogy tankönyveiket cserélgetik órák közben a lányok, hiszen csak egy jut hármójukra, vagy éppen a ruháival vannak problémája Katinak, amik régiesek, kopottak.  Maga Kati egyébként a narrátorunk, akit lehetetlen nem kedvelni, annyira bohókásak a gondolatai. Először a családi körülményeknek lehetünk szemtanúi, majd pedig az iskolába is elkísérjük a fiatal lányt. Kati élete folyik a maga medrében, iskolába jár, veszekszik a testvérivel, tanítást vállal, és aztán egyszer csak szerelmes lesz, miközben háború sötétjének indái egyre inkább be-bekúsznak a történetbe, egy ideig csak a háttérben, de aztán egyre közelebb kerülnek Kati életéhez.
A történet egyszerre volt könnyed hangulatú, mégis szomorkás. Kati ártatlan gondolatai rendkívül oldották az egyébként a szegénységük és a háború okozta komorabb hangulatot. És ahogy említettem is, Kati szerelmes lesz, amikor is megismeri a tanárjelölt Lacit egy napon. A találkozásuk története, a szerelmük alakulása annyira könnyeden történik, hogy az ember már-már elfelejti, hogy egyébként háború dúl. Együtt álmodoznak, hogy mi lesz majd évek múlva, látják magunkat gazdagon, boldogan egy családként. Természetesen mindketten érzik, hogy ezek az álmok valószínűleg csak álmok maradnak, hiszen a szegénység egyiküknek sem ismeretlen fogalom, ráadásul a háború a küszöbön, Lacit behívatják, így tehát nem igazán tudhatják, hogy mit hoz a jövő. Ettől függetlenül a gondatlanság, az álmodozó hangulat szinte végig megmarad a szerelmesek életében.
Én minden kétség nélkül úgy érzem, hogy Kati személye a könyv kincse, nagyon jól eltalálta őt az írónő. Egy átlagos kinézetű lányról van szó, azonban személyisége egyáltalán nem mondható annak. Rendkívül okos és szabálykövető, habár nem abba az iskolába jár, ahova szeretett volna, mégis mindent megtesz, hogy kitűnő lehessen, hiszen orvos akar lenni.  Bájos volt és naiv, de valahol mégiscsak felötlenek benne a komoly gondolatok is, hiszen érezte a családja szegénységét, de mindent megtett azért, hogy szüleivel ne éreztesse, hogy ő többre vágyna. Ártatlansága és szabálykövetése már-már túlzó egy-egy jelenetben, de azt hiszem, pontosan emiatt válhat ő ilyen szerethető karakterré ebben a nehéz időszakban, hiszen az olvasót teljesen elvarázsolja Kati személyisége, és csak rá koncentrál. Persze egy idő után az ő szeme is egyre csak kinyílik, hiszen Fehér Klára egy-egy mozzanattal be-behinti a háború egy-egy morzsáját Kati életébe, aki már nem tehet úgy, mintha nem lenne jelen.
És hogy miért bezzeg az én időmben? Ugyanúgy, ahogy manapság is halljuk ezt a mondatot, úgy öt, tíz, száz évvel ezelőtt is elhangzott. Kati ül a konyhájukban, és hallgatja, hogy édesanyja arról sopánkodik, hogy bezzeg, amikor ő fiatalabb volt, akkor minden más volt. Másként mentek a dolgok otthon, és a szerelem is máshogy alakult. Pont, amikor eljegyezte magát Kati apukájával, akkor tört ki a háború, és menni kellett a frontra, és neki várnia kellett rá. Csak nehogy Kati is így járjon! Nos, a "bezzeg az én időmben" egyfajta körforgás, ami ismétlődik minden új generáció után, de ebben a könyvben még plusz jelentősége is van, hiszen háború van, szerelem van, és mintha megint úgy alakulna minden, mint az első háború idején...
Azt hiszem, ha legközelebb meghallom valakitől, hogy "bezzeg az én időmben", akkor már nem a szememet forgatom, hogy már megint miért kell ezzel jönni, hanem igenis örülni fogok annak, hogy ebben az én időben mennyi mindenem van, amit természetesnek veszek, és talán Katira és az anyukájára is gondolok majd, akiknek viszont ez nem adathatott meg. Nagyon örülök, hogy elolvastam Fehér Klára könyvét, akinek sikerült egy kis reményt varázsolnia egy nehéz időszakba egy rendkívül szerethető karakterrel, némi humorral és egy bájos szerelmi szállal. Csak ajánlani tudom!

Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése