„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



Sophie Kinsella - Mézeshetek


Fülszöveg: Lottie nagyon számít rá, hogy barátja az esti randevújuk során, London egyik legmenőbb éttermében végre megkéri a kezét. Ám amikor kiderül, hogy lánykérésről szó sincs, teljesen összeomlik. 

Épp ekkor bukkan fel egykori szerelme, Ben, aki emlékezteti hajdani egyezségükre, miszerint harmincéves korukban, ha még mindketten szinglik, összeházasodnak. Lottie kapva kap a kínálkozó alkalmon: irány egyenesen az oltár elé, aztán jöhetnek a mézehetek Ikonos szigetén, Görögországban, ahol annak idején megismerkedtek. 
A családot és a barátokat letaglózza a hír. Lottie nővére szerint a húga sok hajmeresztő dolgot követett már el életében, azonban ez lesz az eddigi legnagyobb baklövése. A fiú kollégája pedig meg van győződve arról, hogy Ben az elkapkodott házassággal egy életre tönkreteszi a karrierjét. Hogy megakadályozzák az elhamarkodott esküvőt, kifőznek egy ravasz és bonyolult tervet. Titokban az ifjú pár nyomába erednek, akik még nem is sejtik, milyen elképesztő kalandok várnak rájuk a mézeshetek alatt.


Egy ideig szüneteltettem a Sophie Kinsella könyvek olvasását, de most újra belevágtam. Megérte! Nagyon szeretem az írónő könyveit, ahogy fogalmaz, a könnyedségét, a humorát, és persze a romantikát. Meg kell hogy mondjam azonban, hogy csak nehezen indult be számomra a történet, lehet azért, mert egy kicsit idegesített Lottie karaktere.

Szóval. A történet szerint Lottie pasijával, Richarddal ebédel, és úgy gondolja, hogy most fogja megkérni a kezét (bizonyos előjelek miatt: "Először  kijelölte  az  ebéd időpontját,  amit  „különleges  alkalomnak” nevezett.  Aztán  valamiféle „fontos  kérdést”  emlegetett,  sokat  sejtetően  hunyorogva. Később  ugratni kezdett  azzal,  hogy  mit  szólnék  a  Finch  vezetéknévhez.") Ám a férfinak eszében sem jut, hogy ezt tegye. Lottie ezért megharagszik rá, és szakít vele. Pár napra rá találkozik az első szerelmével, Bennel, aki teljesen leveszi a lábáról, és megkéri  a kezét... Miután összeházasodtak, a mézesheteiket azon szigeten töltik, ahol 15 éve találkoztak.

Mindeközben a háttérben irányítja a szálakat nővére, Fliss, aki teljesen elképed -jogosan- húga házasságán, és érvényteleníttetni akarja. Ez csak úgy érheti el, ha Lotti és Ben nem fekszik le egymással a nászúton. Fliss persze mindent megtesz az ügy érdekében. :D
A történetet két szemszögből, Lottie és Fliss szemszögéből olvashatjuk. Lotti számomra nem igazán volt szimpatikus. Túl naiv és bugyuta volt. Fliss ezzel szemben érettebb, hiszen ő az idősebb, aki mindig vigyázott rá. Persze azért ő is elég szórakoztató volt, ami tipikus "Kinsella karakter": kicsit szeleburdi, kedves főhősnő.



A lényeg a lényeg, hogy mindkét szereplő valamilyen szerelmi csalódást próbál feldolgozni, és ezért rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak. Persze azért a végén kibogoznak minden szálat. :) Mint minden Sophie Kinsella könyv, ez is a szívemhez nőtt. Egy (illetve kettő) vicces romantikus történet, amely kellemes kikapcsolódást nyújt. Egy pontot azért levonok Lottie jelleméért, ami kicsit zavaró volt, de hát senki sem lehet tökéletes, nem igaz...? :)

Értékelés: 5/4

Az írónőtől:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése