Az első értékelés a könyvről, amit megláttam a molyon, hogy teljesen olyan, mint az Obszidián. Nos, nem is kellett több, és már kezdtem is bele a történetbe. Persze nem volt olyan (semmi sem olyan!!), jó-jó voltak hasonlóságok, mint például, hogy Chris szülei is meghaltak, és a legidősebb fivér Michael neveli őket, vagy hogy Becca anyukája sokat dolgozik, ezért sosincs itthon, pedig a lány mindenféle természetfeletti dolgokba keveredik, és ha nagyon akarnánk erőltetni a dolgot, akkor Huntert azonosíthatnánk Blake-kel.. De én inkább nem erőltetném. Egyébként pedig Becca és Chris karaktere messze nem érhet fel Katyhez és Daemonhoz. Na de nem kell ám megijedni, nem volt ez olyan rossz történet, mindez csak az én Luxen sorozat iránt érzett feltétlen rajongásomnak tudható be. :-)
Tehát a történet középpontjában a négy testvér - vagyis az első részben főként Chris - áll. Michael a legidősebb közülük, a földet uralja, aztán ott vannak az ikrek, Gabrielé a tűz, Nické pedig a levegő, és végül a legfiatalabb testvér Chris, akihez a víz tartozik. Szóval a négy fiú birtokolja a négy legfőbb elemet. Egyébként ez volt az egyik dolog, ami nekem nagyon tetszett, mert ez tényleg újat tudott mutatni számomra. És persze azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez a négy fiú, - négy egyéniség - még a hibáikkal együtt is nagyon vonzó tud lenni. A könyvnek szerintem nagyon erős a kezdése, rögtön belecsöppenünk a fülszöveg által ígért verekedésbe, ahol ugyebár Becca megmenti Christ, az összevert fiú rejtélyes módon egy palack víztől teljesen elemébe jön, és új erőre kap. Ez nem meglepő módon felkelti a lány figyelmét, és persze az olvasóét is. A verekedés után Becca hazaviszi Christ, ahol megismerkedhetünk a titokzatos testvérekkel. Michael, a családfő, aki próbálna gondoskodni a fiúkról, ha ők hagynák neki. Az ikrek, akik tipikusan két ellentétes személyiség, Gabriel a nagyszájú, nőcsábász, a rossz fiú, Nick pedig a visszafogottabb, sőt ha négyüket vesszük figyelembe, ő az aki mindig csitítani próbálja a kedélyeket. Nem is csodálom, hogy négy ilyen mondhatni szenvedélyes fiú láttán Becca először inkább a másik irányba menekül. A lányz első találkozás után össze van zavarodva, és sejti, hogy van valami titkuk a fiúknak. Ez a titok egyébként elég hamar ki is derül. És aztán csak hogy még jobban bonyolódjon a helyzet, a képbe kerül, az új fiú, Hunter, egy szerelmi háromszög ígéretét hozva maga után. Na nem mintha én egy percig is hittem volna, hogy a fiúnak bármi esélye lenne, de ennek ellenére azért én megkedveltem őt, hiszen sokszor valahogy jobban megértette Beaccát, mint bárki más, törődött vele. Ráadásul Casper, a kutyája is segített abban, hogy még szimpatikusabb benyomást keltsen, legalább is ami engem illett.
És akkor most rá is térnék a problémám gyökerére, azaz Chrisre. Nekem nem jött be. Valahogy olyan jellemtelen volt, olyan semmilyen. Azon kívül, hogy ő uralja a vizet, és hogy ok nélkül veszekedik Michaellel, na és hogy az első perctől kezdve odavan Beccáért, nem igazán tudtam meg róla többet. Úgy értem a személyiségéről, az érzéseiről. Kicsit hiányosnak találtam a karakterét. Úgy érzem Michaelt jobban megkedveltem a könyv során, mint Christ. Valahogy vele jobban azonosulni tudtam, sajnáltam őt a rá nehézkedő teher miatt, ráadásul a fiúk se könnyítették meg a helyzetét. Van a személyiségében valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amitől úgy éreztem, hogy magamhoz akarom ölelni és vigasztalni, de közben mégis ő magabiztos családfő, aki tisztelet ébreszt. És ezek a tulajdonságok teszik őt annyira elérhetetlenné, és pontosan ettől lesz olyan nagyon vonzó.. Khm.. Egy kicsit elkalandoztam...Visszatérve a főszereplőinkre, ami Beccát illeti, ő azért egy fokkal jobb volt, mint Chris. Tetszett, hogy az elején nem félt megmenteni Christ, és később visszamenni a fiúk házához, ami annyit teszt, hogy bátor, és kiáll a baráti mellett. Sajnáltam őt, amiért az iskolában szörnyen bántak vele, és ez persze nyomot is hagyott a személyiségén. Ja, és ami legjobb tulajdonsága, hogy el tudta viselni, Quinnt. A lány Becca legjobb barátnője, aki szinte minden idejét nála tölti, mivel Quinnék otthonában állandóan áll a bál. Nyilván emiatt olyan ő amilyen, de egyenlőre távol áll tőlem az, hogy megértsem. Komolyan mondom az a lány kibírhatatlan, nagyon idegesített, egy igazi drámakirálynő.
A végét egy kicsit összecsapottnak találtam. Minden olyan gyorsan történt, ráadásul befejezetlen is volt. Tudom én, hogy ez egy sorozat első kötete, de azért én még vártam, hogy mi lesz Hunterrel, valahogy nagyon elfelejtődött, vagy Becca apjával, vagy nem is tudom. Kicsit furcsa volt. Nade az biztos, hogy ez még csak valami nagyobb dolognak a kezdete, még hátra van 3 Merrick testvérttörténete, ráadásul Hunterről sem szabad megfeledkezni :)
Értékelés:5/3.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése