Fülszöveg: Ellie századunk tipikus szinglije, aki az újságírói karrierje nyújtotta biztos jövedelmének és baráti társaságának köszönhetően alapvetően élvezi független életét. Jó kedélyét egyetlen dolog árnyékolja be: egy nős, családos férfiba szerelmes. A szerkesztőség archívumában – megírható téma után kutatva – véletlenül rábukkan egy levélre, melyben egy szerelmes férfi arra kéri kedvesét, Jennifert, hagyja ott a férjét, és utazzon el vele. Ellie az 1960-as években írt rejtélyes levélben saját titkos vágyait fedezi fel, ezért megpróbálja kibogozni a szerelmi történet szálait, bízva abban, hogy reményt meríthet a hajdani szerelmespár sorsából. Az eseménydús, váratlan fordulatokban bővelkedő regényben a múlt és a jelen romantikus, megható, szenvedélyes – olykor erotikus – képei váltakoznak. Jennifer a múltban próbálja megtalálni elveszett szerelmét, az időközben újabb szerelmes levelekre bukkanó Ellie pedig a jelenben igyekszik felkutatni az egykori szerelmeseket, és megtudni, vajon egymásra találtak-e végül?
Úgy tűnik engem minden Jojo Moyes történet mélyen érint. A Mielőtt megismertelek után tovább keresgéltem az írónő könyvei között, és rátaláltam az Utolsó szerelmes levére. A történet nem mindennapi, két szerelmespár egymásra találását meséli el. A könyvben nagyon sokszor ugrálunk az időben, ami az elején kicsit megzavart, de azért hamar megszoktam:)

Innentől aztán csak úgy pörögnek az események, sokszor ugrálunk az időben, midnig egy kicsit több szeletet kapva a történetből. Jennifernek és szerelmének rengeteg akadályt kell legyőzniük, sokszor csak percek választják el őket attól, hogy egymásra találjanak, de a sors mindig közbe szól. De hogy sikerül-e nekik azt inkább nem árulom el, hiszen végig kell olvasni ezt a hihetetlen történetet, át kell élni a szerelmüket, szenvedésüket, belenyugvásukat abba, ami elkerülhetetlen. A múltbéli szerelmespár mellett Ellienek is rá kell jönnie, hogy mi az igaz szerelem, hogy ki az aki igazán szereti őt.
Meg kell hogy monjdam kezdeti zavarom ellenére nagyon megszerettem a könyvet, főleg a Jennifer-Anthony párost. Hihetetlenül izgalmas volt, gyorsan pörögtek az események, és amikor azt hittük, hogy már minden rendben lesz, valami mindig közbejött. És azok a szerelmes levelek... Hmmmm... Az ember akaratlanul is azt kívánja, hogy bárcsak olyan lenne mint régen, hogy bárcsak nekünk is ilyen leveleket írna valaki, nem szégyellve, hogy kimutassa valódi érzéseit. Hát igen.. azóta azért sokat változott a világ..
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése