Fülszöveg: Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez?
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.
Egy újabb folytatás, aminek a megjelenését már remegve vártam. A Napszemű Pippa Kennt annak idején nagyon szerettem, és örülök neki, hogy Fanni ismét megmutatta, hogy mire képes. Az újabb kötet is tele van izgalmakkal, harccal, renget új érdekes szereplővel, és persze a szerelmi szál sem maradt el.


Összegezvén azt mondanám, hogy Pippa ismét elfoglalt egy újabb biztos helyet a szívemben. Sajnáltam őt azért, mert látta, hogy miközben ő éveken át életre-halálra harcolt a sápadtakkal, gyakran hetekig éhezett, a kolóniában élők jól érezték magukat. Fogalmuk sincs arról, hogy milyen az igazi harc, hogy milyen az amikor nincs családod, amikor már szinte elfelejted azt, hogy kell beszélni, mert évekig nem szól hozzád senki. Hogy milyen magányosnak lenni... És mikor bekerült a kolóniára rájött, hogy ezeken a szörnyű éveken keresztül végi volt neki egy családja, aki csak az ő érkezésére várt.
Kedvenc idézet:
"Arra gondoltam, hogy éveken át, amikor egyedül bámultam a csillagokat az éjszakai égbolton, az itteniek ugyanígy összegyűltek, és rólam daloltak. A lányról, akitől mindent elvettek a sápadtak...
...Gage visszafordult a daloló tömeg felé, engedett a szorításán, hogy elvehessem a kezemet. Én is a dalolók felé fordultam, és nem vettem el. Amikor a vendégek egyszerre magasba emelték a poharukat, néhányan csendben felém fordultak. Megszorítottam Gage kezét, és ő visszaszorított.
Becsuktam a szemem, egy könnycsepp kiszorult a szemhéjam alól.
Az a könny a lánynak szólt, akitől mindent elvettek a sápadtak, és a saját erejéből mégis kitartott."
Aláírt könyv és könyvjelző Fannitól:
Értékelés:5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése