„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2015. július 20., hétfő

Outlander: Könyv vs. Sorozat


Mivel mostanában egyre több információ kerül elő az Outlander második évadáról, a forgatásról, és a színészekről, úgy döntöttem, hogy egy kicsit én is jobban belemászok a témába. Most nemcsak a könyvet elemzem, hanem a sorozatot is, illetve a kettőt összehasonlítva írok róluk. Amikor én megtudom, hogy az egyik kedvenc könyvemből filmet vagy sorozatot készítenek, az első rekacióm a következő: ,,jajj de jó, jajj de jó" aztán pedig: ,,uh remélem, hogy jó színészeket választanak ki",  végül pedig: ,,jujj csak kapjam vissza azokat az érzéseket, amit a könyv váltott ki." Ezzel csak azt szerettem volna kihangsúlyozni, hogy amikor egy könyvmoly (legalább is szerintem) hírt kap arról, hogy az egyik szeretett könyvéből film készül, akkor csak remélni tudja, hogy könyvhű lesz. Nyilván nem azt várjuk el, hogy szó szerint ugyanaz legyen, de azért mutasson némi hasonlóságot. 


Kezdeném egy kicsit a könyvvel kapcsolatos élményeimmel. Mint ahogyan azt már egykori bejegyzésemben említettem, odavoltam a könyvért. A hossza először egy kicsit megrémített, de aztán ahogy elkezdtem olvasni, tejesen belefeledkeztem. Nagyon tetszett, ahogyan Diana írt, ahogy részletesen beszámolt Skóciáról, a gyönyörű tájakról és vidékekről, komolyan beleszerettem az országba, és persze a skótokba is. A hossza miatt az ember azt gondolná, hogy biztosan tele van 50 oldalas hosszú leírásokkal, de ez egyáltalán nem így van. Ha mégis akadt egy-egy hosszabb elemzés, akkor is olyan választékosan és lenyűgözően fogalmazott az írónő, mintha én magam is jelen lennék a helyszínen, és aztán ezeknek hatására jelen is szerettem volna lenni :) 
Caitriona és Sam

A könyv és a sorozat eseményeit is Clarie gondolatai által ismerhetjük meg. Clariet nagyon hamar megkedveltem, tényleg ritka az olyan női szereplő, aki ilyen hamar szimpatikussá válik. Az elején még ugyebár Frankkel kapcsolatos érzéseit ismerhetjük meg, de már itt is látjuk, hogy mennyire határozott személyiség, aki mindig tudja mit akar. Aztán ahogy egyre haladunk az idővel (vagyis inkább azt mondanám, hogy megyünk vissza a múltba) látszik, hogy itt sem kell őt félteni, hiszen kiállja a legnehezebb próbatételeket, még mindig erős és bátor, aki nem fél kimondani, amit gondol. Ami miatt azonban igazán a szívembe a zártam az az, hogy emellett az erős, sokszor nagyon kemény része mellett, néha megláthattuk a törékeny, nőies néhol anyai oldalát is, és ettől vált az ő karaktere teljessé. Jamie pedig - a mi Jamienk - egy igazi skót, egy igazi makacs Fraser, erős, bátor, remek harcos, és odaadó férj. 

A könyv olvasásával párhuzamosan kezdtem el nézni a sorozatot is, úgyhogy nekem nagyon friss volt mindig az élmény. Ami miatt én nagyon szeretettem a sorozatot az két dolog volt. Egyrészt a szereplők, főként a főszereplők: Néhány pillantás Caitriona Balfe-ra, és tudtam ő a tökéletes Clarie. Komolyan, mintha kilépett volna a könyvből az a személy, akit ott elképzeltem. Megláttam benne minden Clarie-re jellemző vonást, a nagyszájú, makacs nőt is, és a gondoskodó feleséget is. Arról nem is beszélve, hogy habár a 18. században ment férjhez Jamie-hez, de mégis igazából ő "hordta a nadrágot", de persze mindezt észrevétlenül, úgy ahogy azt csak a nők tudják :). Aztán ott van Sam Heugan is, aki amellett, hogy nagyon vonzó, szintén remek Jamie volt. A vörös haja mellett (én mindig is odavoltam a vörös hajú fiúkért), még az akcentusát is imádtam. Nagyon jól alakította a 18. századi skót férfit, aki bármit megtenne a családjáért, és persze a hazájáért is. Azok a részek nagyon tetszettek, amikor hazatértek Lallybrochba, és ekkor láthattuk meg igazi férfiként, aki a ház és birtok ura. Akit még kiemelnék, az Tobias Menzies volt, ő aztán hihetetlenül hozta a történész, unalmasabb Franket, de a szörnyeteg, utálatos angol Johnatan Randall kapitányt is.  

A másik dolog, amit fontos volt számomra, az az, hogy valamelyest hű maradjon az eredeti történethez. És most tényleg le a kalappal a sorozat készítői előtt, mert ez most nagyon is sikerült. Nyilván nem volt mind az 1000 oldal benne, de amit én fontosnak véltem a könyvben, azt mind megkaptam a sorozatban is. Arról nem is beszélve, hogy a többi szeplő, az egyéb kellékek, és ruhák, amik jellemzőek erre a korszakra, is mind-mind nagyon látványosak voltak. És amit még kiemelnék az a sorozat betétdala, amit azóta már vagy százszor meghallgattam, annyira imádom. :)

Végeredményben azt mondanám, hogy csak ajánlani tudom mindkettőt. Annyit azért hozzáfűznék, hogy bármennyire is könyvhű a sorozat, és bármennyire is megkedveltem a színészeket, a könyvet is el kell olvasni, hogy gazdagodjatok egy teljes és átfogó Outlander-élménnyel.
Kép a 2. évadról

Az Outlander rajongóknak jó hír, hogy
  • ősszel érkezik a harmadik rész, a Voyager a Könyvmolyképző jóvoltából
  •  jövő tavasszal érkezik a második évad, amit a sorozat második kötetéből forgattak
A legnagyobb Outlander rajongóknak ajánlom az Outlander Magyarország gportálos oldalt, ahol mindig a legfrissebb híreket olvashatjátok a könyvről és a sorozatról is.

Az én érdeklésemet a könyvről itt olvashatjátok.

____________________________________________________________________________________

Az Outlander - Az idegen könyvet választottam a 2015 - Readin Challenge kihívás 32. pontjának: Egy könyv, amely abban az évben jelent meg, amikor születtél (1991)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése