Oldalszám: 306
ISBN: 9789634107255
A Nagyapa hegedűje egy remek arányérzékkel megírt regény szeretetről, a zene erejéről és a velünk élő múltról, amely generációkon átívelve sem kevésbé fájdalmas.
Talán már tudjátok, hogy szívesen veszek kezembe könyveket az ifjúsági műfajban, és ez különösen igaz, ha valamilyen komolyabb témát is érint az adott történet. Ettől a könyvtől is valami hasonlót vártam, hiszen már a fülszövegben olvashatunk a főszereplő holokauszttúlélő nagypapájáról. A Nagyapa hegedűje a Tilos az Á Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg, és habár olyan nagyon sok könyvet még nem olvastam a kiadótól, eddig szinte mindegyik meghatározó volt számomra, emiatt és a fülszöveg alapján tehát nagyon kíváncsi voltam a történetre.
2002-ben járunk, New Jersey-ben, amit a fülszöveg alapján először furcsálltam, de aztán rájöttem, hogy ennek oka van, mégpedig az, hogy a 9/11 nem olyan régen történt meg a szereplőink életében, és ez haloványan ugyan, de hatással van a történet egészére. A könyv főszereplője Shirli, aki utolsó előtti éves egy drámatagozatos gimnáziumban, és a Hegedűs a háztetőn darabot fogják eljátszani ebben az évben. A lánynak azonban a vágyott szerep helyett (Hodel) Tevje feleségét, Goldét kell játszania, akinek nincs annyi dala a darabban, pedig Shirli másra sem vágyik jobban, mint hogy minél többet énekelhessen a színpadon. Mivel a darab egy 20. század elején élő zsidó családról szól, Shirli meglátogatja nagyapját, hogy kellékeket, jelmezeket keressen nála. Csakhogy sokkal többre lel a nagyapja padlásán, mint néhány jelmez, talál ugyanis egy rég elfeledett hegedűt és egy zenekari plakátot, amin a nagyapja szerepel a családjával, és ez persze rögtön felkelti a fiatal lány kíváncsiságát.
Ami nekem nagyon tetszett ebben a történetben, az Shirli és a nagypapája kapcsolata volt, átsütött az oldalakon a rendkívül erős kapocs kettejük között, így a szeretet és tisztelet egyaránt. Papájának nem könnyű, amióta elvesztette a feleségét, az egyébként is magányos természet még inkább befordult, Shirli azonban láthatóan jó hatással van rá. Amikor azonban a lány rákérdez a padláson talált hegedűre és plakátra, kapcsolatuk iránya egy nagy fordulóponthoz ér. A férfi először magába fordul, és nem akar beszélni róla, egy idő után azonban mégiscsak megnyílik unokájának, és elmeséli a zenés múltját, a családja történetét, amely szorosan kapcsolódik a holokauszthoz.
Be kell vallanom kicsit vegyes érzésem van a könyvvel kapcsolatban. Az elején valahogy nem tudott megragadni a történet, úgy éreztem, hogy nem igazán hat rám, kissé egyszerűnek éreztem a fogalmazásmódot. Azzal nincs problémám, ha egy könyv olvasmányos és gyorsan lehet haladni vele, de jelen esetben azt éreztem, hogy pont emiatt átugorjuk a lényeget, és Shirli gondolatai nem érintettek meg. Aztán ahogy haladtunk előre a történetben, és egyre többet tudtunk meg nagypapája múltjáról, már nem tudtam érzéketlen maradni, és igazán megérintett a férfi múltja, és azok a szenvedések, amelyeket el kellett viselnie, hogy mennyi mindent vett el tőle az a borzalmas időszak.
A másik dolog, amelyet szerintem nagyon jól ábrázolt a szerzőpáros, a zene fontossága és szeretete a főszereplőink számára. Shirli nagyapja a múltja miatt kiiktatott minden zenével kapcsolatos dolgot az életéből, most azonban ezzel szembe kell néznie, és ehhez az egyetlen kulcs a hegedűje, a zene iránti egykori rajongása és persze tehetsége. De ugyanúgy Shirli vérében is benne van a zene szeretete, és ez egy idő után nagyon szépen fonódik össze a nagyapjával, még erősebbé teszi kettejük kapcsolatát.
Alapvetően tehát nekem tetszett a könyv, de főként a második felét mondanám erősnek, ahol már jobban megismerjük Shirli nagypapáját, aki egyértelműen a könyv legérdekesebb és legmeghatározóbb karaktere. Volt a történetben egy aprócska szerelmi szál is, ami aranyos volt, de szerintem el is lehetett volna hagyni, a hangsúly abszolút Shirli és nagyapja kapcsolatán volt, habár az biztos, hogy egy kicsit leemelte a súlyt a lány válláról, hétköznapibb lett tőle a történet. Tetszett még, hogy beleláthattam a színpadi próbákba, érdekes volt olyan szereplőkről olvasni, akiknek mindene a színészet, a zene és a tánc már ilyen fiatalon is. Arról nem is beszélve, hogy bármily kínos is, én eddig nem tudtam, hogy a Hegedűs a háztetőn darab miről szól, úgyhogy ezt is nagyon érdekesnek találtam, és a könyv abszolút felkeltette az érdeklődésemet iránta. A Nagyapa hegedűje tehát egyrészt szívszorító és szomorú történet, ugyanakkor a megértésé és újrakezdésé is, középpontban egy nem mindennapi kapcsolattal Shrili és nagyapja között, akik a zene szeretetét hívják segítségül a nehézségekben, majd a boldog pillanatokban is.
Értékelés: 5/4
A mostani játékunkban minden állomáson a Hegedűs a háztetőn darabbal kapcsolatos kérdéseket teszünk fel, nektek pedig a helyes választ kell beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
03.16. Könyvvilág
03.19. Könyv és más
03.22. Utószó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése