Oldalszám: 296
ISBN: 9789635613519
Csak egy karnyújtásra van tőled, mégsem érintheted.
Karantén. Két erkély.
Egy véletlen találkozásból lett szerelem.
Evan Sparks futballsztár, aki mellett egy csapatbuli végén drogokat és szteroidokat találnak. Ezzel azonnal az országos lapok címoldalára kerül, és ideiglenesen eltiltják a sporttól. A botrány elől a legjobb barátja lakásába menekül.
Sadie romantikus regényeket ír, éppen véget ért a kapcsolata, a sebeit nyalogatja, és az írói válságával küzd. Mindketten szeretnek a balkonon időzni, itt pillantják meg egymást. A kezdeti szemlélődésből hamarosan románc bimbózik a valóságban és Sadie elképzelt világában is. De vajon kipukkad majd ez az idilli buborék, ha a világ újra elindul?
A kötet az élet és a szerelem mellett teszi le a voksot a csüggedés helyett.
Megható szerelmi egymásra találás koronavírus idején.
" A sztori szórakoztató. Pont erre van most szüksége az embereknek. Egy kis könnyedség és remény."
Azt kell hogy mondjam, én nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, amiben ugyebár a jelenlegi életünk talán legmeghatározóbb mozzanata, a koronavírus is kiemelt szerepet kap, ráadásul mindez egy romantikus történetben. Tudom, hogy sokan ódzkodnak ettől a témától, és természetesen ez abszolút érthető, hiszen minden, szó szerint minden erről szól már egy éve: ha híreket böngészek, ha a családommal, munkatársaimmal beszélgetek, vagy ha sikerül összehoznom egy találkozót egy barátnőmmel, szinte biztos, hogy valamilyen szinten belefonódik a társalgásba a vírus. Ez valahol természetes, hiszen ez most nagyban meghatározza, sok esetben korlátozza a mindennapjainkat, és emiatt bizony sokat szorongunk, és hát ki akarna még a kedvenc időtöltésére szánt idejében - amikor egyébként elszakadhatna a mindennapoktól -, az olvasás alatt is ezzel szembesülni.
Szóval én teljes mértékben megértem, hogy ha valaki nem szeretne a koronáról olvasni még szabadidejében is, ha elhatárolódik ettől a témától. Engem azonban mégiscsak fűtött a kíváncsiság, hiszen pont amiatt, hogy egy olyan témáról van szó, amit jómagam is nap mint nap megtapasztalok, kíváncsi voltam, hogy miképpen fogják ezt ábrázolni a szerzők. Vajon a szereplők ugyanazokkal az érzelmekkel fognak küzdeni, ugyanazokba az élethelyzetekbe fognak kerülni, mint én? Vajon a szerzőpáros, akik a világ másik végén élnek, ugyanazt fogják ábrázolni a könyvükben, amit én is megélek? Így hát nekem mindenképpen felkeltette az érdeklődésemet a könyv témája, nem mondom, hogy ezek után majd mindig erről szeretnék olvasni, de elsőnek mindenképpen meg akartam tapasztalni ezt is.
Kylie Sott neve miatt is vártam a könyvet, hiszen nagyon szerettem a Stage Dive sorozatát, illetve a tavaly megjelent Bizalom könyvét, ami mélyen érintett. A másik szerzőtől, Audrey Carlantól még nem olvastam, de hát egyszer mindent el kell kezdeni. A történet maga váltott szemszögön halad előre, megismerjük a híres futballsztárt, Evant, akinek a karrierje veszélybe került, mert dopping gyanúba keveredett. A férfi persze ártatlan, de míg lecsillapodnak a kedélyek, az egyik barátja lakásán húzza meg magát, aki éppen nem tartózkodik otthon, mindez a karantén kezdetén. Evannak hamar feltűnik a csinos szomszéd lány, Sadie, akivel az erkélyen keresztül szóba elegyednek, és igazából megkedvelik egymást. Sadie - aki egyébként romantikus könyveket ír - egy nagyon laza és szórakoztató csaj, hamar összebarátkoznak és persze a szikrák is pattogni kezdenek körülöttük, de mindenképpen meg akarják várni a 14 napot, addig meg szeretnék tartani a megfelelő távolságot.
Maga a koronavírus szerintem teljesen reálisan van ábrázolva a történetben, és pont abban a mértékben, amennyi megfelelő, magyarán nem tolták túl. Azok a dolgok, amiket a bejegyzés elején említettem a vírussal kapcsolatban, teljes mértékben úgy jelentek meg, ahogy azt vártam volna: a félelem, a bizonytalanság, a szülők, veszélyeztetett rokonok, ismerősök miatti aggódás, a gazdasági problémák, és persze a bezártság, elmagányosodás. Ahogy olvastam ezeket a sorokat, tökéletesen bele tudtam élni magamat a szereplők érzéseibe, hiszen jómagam is átéltem/ átélem őket. Amikor arról olvastam, hogy miképp mentek bevásárolni távolságot tartva, maszkban, vagy amikor letették egymás ajtaja elé az elkészített ételeket, amikor Sadie aggódott a munkája miatt, vagy éppen Evan egy megbetegedett közeli ismerőséért, ezek mind-mind olyan érzések, amelyeket szerintem mindannyian átéltünk valamikor az utóbbi évben. Arról nem is beszélve, hogy a páros története még a vírus kirobbanásának elejére tehető, amikor ugyebár talán még nagyobb volt a bizonytalanság, a találgatás: még emlékszem arra az időre, amikor azt hittem, hogy néhány hónap, vagy csak néhány hét az egész, és aztán minden rendbe jön. Amikor nem bírtam elviselni maszkot (most meg már teljesen hozzászoktam), vagy amikor nyáron azt gondoltam, hogy talán hamarosan helyrerázódik a világ. Furcsa érzés volt, hogy a szereplők még ebben a szakaszban vannak, még reménykednek, hogy hamar véget ér.
Szóval én azt gondolom, hogy a koronavírus nagyon kifejezően van ábrázolva, teljes mértékben tudtam azonosulni a szereplők élethelyzeteivel. Viszont a történettel mégsem voltam teljesen elégedett, mert legnagyobb bánatomra úgy éreztem, hogy a szerelmi szál nem volt jól kidolgozott. Számomra nagyon gyorsan történetek a dolgok, és most nem a szexuális részre gondolok (habár azt is sokalltam), hanem az érzelmire. Szerintem nem ismerték egymást annyira jól, mintsem ilyen hamar belehabarodjanak a másikba, és ennyire nagyon szeressék egymást, ami egy kicsit giccses is volt már a végén. Szóval nem kaptam meg a mély érzelmeket, vagyis inkább túl hamar, így viszont felszínesnek hatott. Ahhoz képest, hogy a vírus szemszögéből mennyire jól eltalálták az emberi érzések ábrázolását a szerzők, romantikus oldalról ez most nem sikerült annyira, és emiatt csalódott voltam.
Viszont voltak más apróságok, amiket szerettem, például Sadie karakterét, aki egy nagyon cuki és szórakoztató csajszi volt, ráadásul író ugyebár, és tök jó volt arról olvasni, ahogy az éppen aktuális könyvét írja. Persze a készülő könyve is rendkívül humoros és szexi volt. Nagyon szerettem azt, ahogy a szerzők a szívükön hordozzák a romantikus műfajt, és kiálltak az ezt a műfajt kedvelőkért, hiszen én magam is ide tartozom, és tudom jól, hogy sokan ezt a kategóriát nem tartják elég jónak, színvonalasnak. Nyilván a szerzők is ebben a műfajban írnak, és emiatt is emelték ki ezt, de mégiscsak jó érzés volt, és bőszen bólogattam Sadie gondolatait és érveit olvasva.
Ami miatt kíváncsi voltam erre a könyvre - a vírushelyzet ábrázolása - abban nem okozott csalódást, abban viszont most nem jeleskedett, amiben egyébként Kylie Scott általában jó szokott lenni, mégpedig a romantika terén, Audrey Carlanról persze nem tudok véleményt mondani ez ügyben. Ennél a könyvnél nem tudom azt írni, hogy ajánlom, hiszen mindenki maga tudja, hogy akar vagy nem akar a koronavírusról olvasni, ez most szerintem nagyon szubjektív dolog. Nekem mindenképpen pluszt adott, talán soha nem tudtam még ennyire azonosulni egy könyv tartalmával, hiszen én magam is hasonló helyzeteket élek meg nap mint nap, és ez alapján úgy tűnik, hogy a világ másik végén sincs ez másképp. Engem inkább megnyugtatott, mintsem kiborított, inkább erőt merítettem belőle, mintsem lehúzott volna.
A könyvet Audrey Carlan és Kylie Scott jegyzik, akiknek itthon is megjelent több regényük. Az állomásokon találtok egy-egy idézetet az írónők valamely regényéből, a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mi a könyv címe.
"Simán meg lehet szokni, ha úgy néznek rád, mintha te lennél az egyetlen dolog a világon."
03.07. Sorok között
03.08. Könyvvilág
03.11. Hagyjatok! Olvasok! blog extra állomás
03.12. Hagyjatok! Olvasok! blog értékelés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése