Új, csodaszép kiadásban jelent meg Choderlos de Laclos klasszikusa, a Veszedelmes viszonyok a Menő Könyvek Kiadó gondozásában. Ennek örömére a blogturné klub négy bloggere is elmondja véleményét a könyvről. Ha szeretnétek megnyerni a regényt, tartsatok velünk, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.
Oldalszám: 536
ISBN: 9789634039693
Ezt a regényt sokáig sem nyomtatni, sem árusítani nem lehetett. A múlt században tiltott gyümölccsé vált ez a nagyszerű, őszinte könyv a kor hálószobáinak, titkos budoárjainak történéseiről, amelyben férfiak és nők cselszövései, praktikái állnak. Az udvarlások és szövevényes testi-lelki kapcsolatok előterében mindvégig ott van a legyőzhetetlen Erósz.
Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba. A francia irodalom e világhírű alkotása Örkény István kitűnő fordításában jelenik meg.
Nem is tudom megmondani, hogy milyen régóta szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet. Ha jól emlékszem, amikor először találkoztam vele, akkor sehonnan nem tudtam beszerezni, aztán egy időre el is feledkeztem róla, és hát ahogy lenni szokott, az új megjelenésekre koncentráltam. Amikor azonban megtudtam, hogy a Menő Könyvek Kiadó jóvoltából ismét megjelenik, ráadásul egy új, gyönyörű kiadásban, tudtam, hogy eljött az én időm, és olvasnom kell ezt a könyvet.
Ahogy mondtam, rendkívül kíváncsi voltam a történetre, hiszen ki ne akarna egy olyan könyvet olvasni, ami a 18. század végén íródott, és amelyet sokáig tiltottak is, hiszen az akkori társadalom szerelmi viszonyairól és hálószobatitkairól ír rendkívül őszintén és nyersen. És persze ne legyek prűd, tudom én jól, hogy régen sem voltak szentek az emberek, akkor is szerettek, becsaptak és elárultak, csakhogy éppenséggel túl nagy divatja nem volt annak, hogy erről ennyire őszintén beszámoljon bárki egy regény formájában, így hát nagy izgalmakkal álltam neki az olvasásnak, és kíváncsi voltam, hogy vajon meg tud-e lepni.
Nos, megtudott. De, ne szaladjunk ennyire előre! A Veszedelmes viszonyokról tudni érdemes, hogy levélregény formában íródott, tehát az egész történet levelek sokaságából áll, amit a szereplőink egymásnak írtak. Én ezzel a formával mindig óvatos vagyok, mert habár eddig amilyen levélregényeket olvastam, nem csalódtam, de mégiscsak féltem tőle. Ennek a formának ugyanis a sajátossága, hogy a levelekben ugyebár utólag mesélik el a történteket leíró módon, kevés benne a párbeszéd, emellett pedig egy-egy levél lezárásánál mindig megszakad kicsit a történet. Viszont azt kell hogy mondjam de Laclos zseniálisan fűzte össze a leveleket, mert az előbb említettek előfordulása sem okozott soha problémát, nem törte meg az olvasás élményét.
Na, de miről is van szó? A cselekmény több szálon fut, több szereplő levelezik egymással, de ezek egy idő után összefutnak egy irányba. A két számító főszereplőnk Valmont vikomt és Merteuil márkiné igencsak tapasztaltak a vágyak és a szerelem megélése terén, ezeket a tapasztalatokat azonban nem jóra, hanem meglehetősen bűnös célokra használják. A vikomt egyedülálló, a márkiné pedig özvegy, így megvan a lehetőségük arra, hogy habár a társadalomban népszerű helyet foglaljanak el, valójában igencsak élvhajhász életet éljenek. Ebben persze semmi rendkívüli nem lenne, ha nem vonnának bele a kis játékaikba több ártatlan résztvevőt is. És így indul a mi történetünk is, ez a két cselszövő egyezséget köt arra, hogy Valmont vikomt egyrészt elcsábítja a kifogástalan életet élő, visszahúzódó Tourvelnét, másrészt pedig besározzák a fiatal, tapasztalatlan és igencsak naiv Cécile Volangest is. Mindezt miért? Bosszúból és némi szórakozásért! Ők lennének tehát a történet legfőbb szereplői és az általuk írt levelezésből tárul elénk a cselekmény egésze.
Mondanom sem kell, a Veszedelmes viszonyok egyáltalán nem az a romantikus történet, amit én megszoktam, sőt nem is tudom, hogy annak mondanám-e. Az biztos, hogy egy kendőzetlenül őszinte és nyers valóságot mutat be, ahol nincs helye rózsaszín ködnek, nincs helye annak a fajta szerelmi történetnek, amire általában vágyunk. A szereplőink vagy nagyon kegyetlenek, bosszúállók, gátlástalanok, vagy pedig túl naivak, becsaphatók, és ebből bizony túl sok jó nem sülhet ki. Persze van olyan karakterünk, aki változik a történet során, de valahogy nem a jó irányba, olyan mintha egy idő után mindenki a vesztébe rohanna, ahelyett hogy megtalálná a boldogságot.
Szóval a történetnek sikerült nagyon meglepnie, kellett egy kis idő, amíg fel tudtam venni a ritmusát, amíg ráébredtem arra, hogy ez most egy teljesen más sztori lesz, mint amiben valaha részem volt. És ez amúgy jó érzés volt, hogy egy kicsit kiestem a szokásos sztorikból, és arcul csapott egy olyan valóság, ami igenis létezik, és évszázadsokkal ezelőtt is létezett. Maga a cselekmény egyébként rendkívül izgalmas volt, de Laclos zseniálisan szőtte a szálakat, tele volt nem várt fordulatokkal, sokszor csak kapkodtam a fejem, hogy ez most tényleg megtörténik-e. Ami a könyv nyelvezetét illeti, elképesztően gyönyörű volt, a levelek tele voltak nagy igazságokkal és tanulságokkal, amelyen még a 21. század embere is elgondolkozik.
Azt be kell vallanom, hogy a szereplők közül senkit nem tudtam igazán közel engedni magamhoz, nem tudtam átérezni, megérteni az érzéseiket, csak távoli figyelője voltam az eseményeknek. Bármily furcsa is, a márkiné és a vikomt levelezéseit szerettem a legjobban, mert azok nagyon összeszedettek, érettek voltak, ráadásul tele voltak humorral, iróniával és bölcsességekkel (amiket persze nem a jóra használtak fel, inkább csak egymás szórakoztatására). Ők egyszerre borzasztottak el, miközben mégis valahogy megkedveltem őket, de persze egyetérteni nem tudtam velük. Cécile-t az elején bájosnak találtam, aztán egy idő után idegesített a jelenléte, Tourvelné viszont semmi nyomot nem hagyott bennem. Valószínűleg már az elejétől fogva sejtettem, hogy a sorsa megpecsételődött, bármennyire is hadakozik ellene. A történetünk egyébként eléggé elhúzódik, ahhoz képest pedig a vége gyorsan és váratlanul csap le, és én nem is hittem, hogy ennyire tragikus lesz, de ez valahol elkerülhetetlen volt.
Összességben azt tudom mondani, hogy ezt a könyvet mindenképp érdemes az életünk során legalább egyszer elolvasni, mert amellett, hogy egy szórakoztató és izgalmas történetről beszélhetünk, igencsak tanulságosan mutatja be azt is, hogy a jóság, az erény milyen könnyen törhet meg és válhat romlottá, erkölcstelenné.
A Veszedelmes viszonyok levélregény formában íródott, így a mostani játékunk során is levélregények borítójának egy részletét fogjátok megtalálni minden állomáson. A feladat, hogy a borítórészletek alapján megfejtsétek melyik könyvre gondoltunk, és beírjátok a könyv szerzőjét és címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
06.12. Flora the Sweaterist értékelés
06.13. Könyvvilág
06.14. Spirit Bliss Sárga könyves út
06.16. Flora the Sweaterist állomás
06.18. Csak olvass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése