Fülszöveg: HÁROM ÉV MÚLVA
Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik
leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a
lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy
soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy
tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki
a világon.
Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három
évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.
Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz,
hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés,
hogy tudsz-e élni vele.
De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?
A történet folytatódik. Ráadásul 3 év után. Valószínűleg eléggé felületesen olvastam el a fülszöveget, mivel kimaradt számomra, hogy 3 év telt el a baleset óta. De azért pát oldal után belenyugodtam. Tehát ezt a történetet Adam szemszögéből olvashatjuk. Maga a stílus ugyanaz: a jelenben kezdünk, de többször vissza-visszaugrunk a múltba, hogy megtudjuk mi történt azóta. Hogy miért olyan magányos Adam? Hogy miért távolodott el a bandától? És ami a legfontosabb, hová tűnt Mia?


Ez a könyv is nagy hatással volt rám, mindenképpen a legjobbak közé sorolom. Azért örülök neki, hogy a tragikus kezdet egy kis boldogsággal végződik, hogy a legrosszabb dologból sikerült kihozni a legjobbat. Mia és Adam számomra a tökéletes pár, szeretem a zene iránti rajongásukat, hogy mennyire különbözők, mégis mennyi mindenben hasonlítanak, és hogy három év eltelte után is ott tudták folytatni,a hol abbahagyták :)
Kedvenc idézet: "Mindennél jobban szeretném, nem megragadni vagy megcsókolni, vagy ordítani vele, hanem egyszerűen megérinteni az előadástól kipirult arcát. Át akarom lépni a távolságot, ami elválaszt bennünket, és amit most centikben lehet mérni – nem mérföldekben, nem kontinensekben, nem években –, és egyetlen kérges ujjamat az arcához vinni. Meg akarom érinteni, hogy biztos lehessek benne, ez most valóban ő, nem pedig egyike azoknak a rémálmoknak, amik akkoriban gyötörtek, miután elutazott. Olyankor éppen ilyen világosan láttam őt: már készültem, hogy megcsókoljam vagy hogy magamhoz vonjam, és utána felébredtem úgy, hogy Mia már megint kicsusszant a kezem közül.
De most sem érinthetem meg. Ezt az előjogomat már visszavonták. Akaratom ellenére ugyan, de akkor sincs már meg."
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése