Fülszöveg: Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?
Tudom, hogy most nagyon sok jót kellene írnom, de sajnos nem tudok. A nemrég megjelent könyv nagyon felkapott lett, sokan olvasták és szeretik. Ennek ellenére nekem nem igazán tetszett. Pedig én szeretem a new adult könyveket, amik ugyebár olyan fiatalokról (akik már majdnem felnőttek) szólnak, akik közül egyiküknek - de lehet, hogy mindkettőjüknek - valamilyen súlyos problémával kell megküzdeniük. Legyen az családon belüli erőszak, alkohol-vagy drogfüggőség, valamilyen súlyos betegség, és még sorolhatnám. Ezek a történetek általában a megszokottból kilépett helyszíneken játszódnak, mint például egyetemen, vagy új munkahelyen stb. Nagyon sok jó könyv készült ebben a műfajban, de úgy érzem, hogy ebből a történetből sokkal többet ki lehetett volna hozni.

Most aztán mondhatnánk azt, hogy milyen jó kis történet, de akkor miért nem tetszett. Hát elmondom. Túl gyorsan történt minden. Kiersten kb. a második találkozás után már szerelmes volt Westonba. És én az ilyet nem szeretem. Úgy éreztem az olvasás közben, mintha kb. 150 oldal kimaradt volna. Az egyik percben még csak megismerkedtek a másikban meg már Weston ott ült a kórházi ágyon. Komolyan úgy gondolom, hogy a történet jó lett volna, ha mondjuk még lett volna benne plusz 100 oldal. Ha egy kicsit lassabban ismerkedtek volna meg, szerették volna meg egymást, és a többi... Úgy éreztem, hogy egy kicsit össze volt csapva az egész. Egyébként a prológussal se tudtam mit kezdeni, nem érettem, hogyan illik bele az egész történetbe. Ennek ellenére azért elolvasom a folytatást, mert azért kíváncsi vagyok Gabe történetére :)
Értékelés: 5/2.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése