„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2016. június 10., péntek

Kristin Cashore - Fire – Zsarát

Völgyeföldén zavaros, vad idők járnak. A fiatal Nash király kapaszkodik a trónjába, miközben a lázadó főurak északon és délen is sereget toboroznak, hogy letaszítsák róla. Az erdő és hegyek tele vannak kémekkel, nyüzsögnek a tolvajok és mindenféle törvényen kívüliek. Itt él Zsarát, aki vad, ellenállhatatlan megjelenésével, a lángnyelvek minden árnyalatában pompázó színű hajával az ember-szörnyek utolsó élő képviselője. Egyszerre gyűlölt és imádott személy ő, akinek különleges képessége, hogy befolyásolni tudja a környezetében lévők elméjét. De Zsarát nem akar visszaélni e hatalmával, nem akarja ártatlan emberek titkait ellopni. Különösen, hogy neki magának is oly sok féltett titka van. Csakhogy feltűnik Brigan herceg, aki azért jött, hogy Zsarátot a Királyi Városba vigye. Az udvarnak ugyanis szüksége van Zsarát segítségére, hogy leleplezze a király ellen szőtt összeesküvést. Messze az otthonától a lány fokozatosan rádöbben, hogy képessége jóval többet ér, mint amiről valaha álmodott. Megmentheti a királyságot. De csak akkor, ha nem fél olyan szörnnyé válni, mint amilyen az apja volt.
Ez a romantikus történet méltó párja a nagyszerű Garaboncnak, azonban vadonatúj szereplőkkel, egyetlenegyet kivéve. Ha tetszett a Garabonc, biztosan imádni fogod a Zsarátot is. Ha pedig még nem olvastad, ez után mindent megadnál azért, hogy minél előbb a kezedbe vehesd.
Akármerre is haladok, vagy akármilyen más műfajt ismerek és szeretek meg képzeletbeli kalandjaim során, azért mindig visszatérek egy-egy Vörös pöttyös könyv elolvasásához. Valahogy ezek a könyvek kikapcsolnak, és melengetik gyermeteg szívemet. Kristin Cashore is azon írók közé tartozik, akinek a stílusa szerethető és olvasmányos, történetei kalandosak, kreatívak és karakterei is (többé-kevésbé) kedvelhetők. A Graceling sorozatnak már az első részét is megkedveltem, de azóta valahogy - a rengeteg megjelenések közepette - megfeledkeztem a sorozatról, és valamikor múlt héten eszméltem rá, hogy jé, van itt még, ahonnan ez jött! Sőt azóta a harmadik rész is kijött, amit egyébként nagyon jó áron meg is tudtam rendelni. Nade, ez itt nem a reklám helye (nem annyira), úgyhogy visszatérve a sorozathoz, miután ráeszméltem, hogy folytatódik, nagy lelkesen kezdtem neki a Zsarátnak, és szerencsére nem is kellett csalódnom.
Amit rögtön az elején leszögeznék, hogy a Zsarát nekem sokkal tetszett, mint annak idején A garabonc. Ez egyrészt lehet az eltelt idő miatt, ami majdnem két év, másrészt pedig az első rész végén volt egy csavar, ami nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, egyébként ezt ki is fejtettem az akkori bejegyzésemben. Ez már csak azért is lehet furcsa, mert a sorozatok második részei általában gyengébben sikerülnek egy erős kezdés után, most mégis fordítva éreztem. Egyébként a világfelépítés sokban hasonlít a kezdő kötetéhez, mégis teljesen más. Jelenleg Völgyeföldén járunk, ahol a négy testvér, Naris, a király, Brigan a herceg és parancsnok, illetve az ikrek, Klara és Garan minden erejüket bevetve küzdenek azért, hogy a királyság fennmaradjon, és ellenségeik ne vegyék el a trónt. Kicsit távolabb egy erdő mélyén él a gyönyörűséges ,,szörnyeteg", Zsarát, akinek szépsége és ereje, hogy befolyásolni tudja mások elméjét egyszerre áldás és átok. Zsarát eme tehetségét édesapjától örökölte, akinek emléke máig keserűséges nyomott hagyott életén. Az emberek hol csodálják, hol gyűlölik, hol a lába elé vetik magukat, máskor pedig féltékenyek rá, amiből következik, hogy élete nem mondható éppen könnyűnek, és éppen ezért él egy eldugott kis helyen, távol a civilizációtól, távol a királyságtól.

Zsarát egyetlen - mondhatni - barátja Íjász volt, akit sajnos nem igazán tudtam a szívembe zárni. Egyrészt uralkodó természete miatt, másrészt pedig a kapcsolata a lánnyal számomra igencsak furcsa volt. Nem igazán tudtam hova tenni, hogy barátok, de szeretők is, közben viszont teljesen természetes, hogy Íjász más lányok ágyába is bebújik, csak mert ő ,,az a fajta". Szóval ez nekem extra furcsa volt, de persze nem kellett ám ezen oly sokáig filozofálnom, ugyanis nemsokára kiderül, hogy ki is lesz majd az a férfi, aki Zsarát szívét igazán megdobogtatja. Bizony, a már említett pozitívumok mellett Kristin Cashore a szerelmi szál alakításához is nagyon jól ért. A jól bevált módszer, miszerint kezdetben nem szívlelik egymást, de aztán egy hosszabb ismeretség után mégis más irányt vet a kapcsolatuk, nekem teljesen rendben volt, hiszen ehhez még hozzájött Zsarát különleges képessége és Brigan, ó Brigan!  Ő az a fajta férfi, aki csak a könyvekben létezik, megdobogtatja a női szíveket, hiszen határozott, de kedves, odaadó, és ó igen, megközelíthetetlen.

Zsarát személyében egy nem mindennapi karaktert ismerhettem meg. Ha össze akarjuk hasonlítani Katsaval (márpedig most össze fogom), az biztos, hogy Zsarát azért annyira nem határozott és talpraesett, jobban el van veszve. Ez persze érthető a múltját és felmenőjét figyelembe véve. Ő amolyan meg nem értett típusú főhősnő, ami a képessége miatt szerintem helyénvaló is volt, habár néha nem igazán értettem a gondolatit és cselekedeteit, és a végére már meggyűlt a bajom a hisztijeivel is. De sok rosszat nem akarok mondani róla, mert a történet egészét nézve kedveltem őt. Ha a többieket nézzük, akkor Briganról és Íjászról már elmondtam a véleményem, a királyt Narist az elején nem igazán tudtam hova tenni, de ahogy változott a kapcsolata Zsaráttal, úgy kedveltem meg egyre jobban. Az ikrek semlegesek maradtak számomra, Hanna viszont meglepett, és nagyon megkedveltem (ami nem csoda egy ötéves gyereknél :) ).

Összességében tehát nekem nagyon tetszett a második rész, pontosan azt kaptam tőle, amire vártam. A végén azért most is kaptunk egy kisebb csavart, ami sok női szívet fog összetörni, persze bevallom, azért ez engem is szíven ütött, úgy tűnik az írónőnek a fordulatai lassan védjeggyé válnak. A történet világos és jól felépített, a karakterekkel sem volt nagyobb problémám. Aki valaha elkezdte már ezt a sorozatot, és megszerette Kristin stílusát, annak mindenképpen ajánlom, hiszen sokban hasonlít az első részhez, de mégis tud újat mutatni.

Értékelés: 5/4.5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése