„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2017. november 6., hétfő

Jenny Colgan: Kalamajka ​a Piciny Csodák pékségében


A különleges szigeten élő és immáron elégedett pékként keményen dolgozó Polly visszatér, és újabb kalandokba keveredik Jenny Colgan könyvsorozatának folyatásában. Ha szeretted az első részt, akkor tarts újra Blogturné Klub 4 bloggerével, hiszen utánajártunk hogy megtudjuk, mitől is ilyen finomak Polly kenyerei, és milyen az élet a dagálytól elzárt kis szigeten, ahol Pollynak és pékségnek sok megpróbáltatással kell szembe nézni.
A turné végén te is megnyerheted a 3 könyvet, ha válaszolsz néhány egyszerű kérdésre, amivel teszteljük, hogy mennyire értesz a sütéshez :) Nyugi, nem kell hivatásos péknek lenned, elég csak Polly tanácsait követni, hogy eljuss a megfejtéshez!

KÖNYV ADATAI
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2017. október
Eredeti megjelenés: 2015
Oldalszám: 440
Fordító: Palkó Katalin
ISBN: 9789634330011

Polly ​Waterford élete alaposan megváltozott, mióta először hajtott át Mount Polbearne csak apály idején járható bekötőútján. A nagyvárosi nyüzsgésből elmenekült lány otthonra lelt a félszigeten. Szerelmével, Huckle-lel és fogadott lundájukkal, Neillel nem is élhetnének boldogabban frissen megvásárolt világítótornyukban.
Váratlan események és a kisvárosba érkező és visszatérő látogatók azonban alaposan megbolygatják a közösség, Polly bejáratott és népszerű péksége és a kis lundás család életét. Hogy áll helyt Polly, amikor magára marad, és úgy tűnik, sokadszorra is mindent elölről kell kezdenie? A tenger felett az időjárás kiszámíthatatlan – tudják ezt a halászok, és meg kell tanulnia mindenkinek, aki ilyen helyen akar élni. Sosem lehet tudni, mi az, amit közelebb sodornak, és mi az, amit örökre eltávolítanak a semmiből támadó viharok.
Egyvalami azonban változatlan: Jenny Colgan történetei, akárcsak Polly fantasztikus kenyerei, a legszigorúbb kritikust is leveszik a lábáról. Ha belekóstolt, nem fogja tudni abbahagyni. Pékségünkben csak garantáltan természetes alapanyagokkal dolgozunk, hiszen tudjuk, olvasót a gyomrán…

"Ha születésünk pillanatától boldogok lennék, akkor honnan tudnánk, hogy azok vagyunk? Hogyan tudnánk értékelni a jót, ha sosem lenne pocsék az élet?"
Jenny Colgantól a Piciny Csodák Péksége engem teljesen elvarázsolt annak idején, így nem volt kérdés, hogy el akarom-e olvasni a folytatást. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi történt Pollyval és Huckle-lel, és természetesen Neillel, azok után hogy elkezdték közös életüket.
Több okból is szeretem az olyan könyvek folytatását, amik már lezártnak tűnnek, már megtörtént bennük a "happy end", úgy tűnik, már nem is lenne szükséges egy újabb részre. Egyrészt azért, mert viszontláthatok már jól ismert, a szívemnek kedves szereplőket, akikről már kialakult bennem egy kép, és egy kicsit nosztalgikus érzés is, mintha régi jó ismerőssel találkoznék. Másrészt pedig, valljuk be őszintén így sokkal életszagúbb lesz az egész történet. Hiszen a valóságban nem igazán létezik az a bizonyos happy end, vagyis persze megvannak a boldog pillanatok, de utána azért mindig jöhetnek a problémák, a kihívások, amikkel szembe kell nézni, és ez az, amire rávilágít – szerintem – a második kötet is: hogy a nagy boldog egymásra találásuk után  miként küzd meg a nem várt gondokkal Polly és Huckle. Szóval a történet ott folytatódik, ahol annak idején abbamaradt: Pollyék egy idilli helyszínen, a gyönyörű Mount Polbearne világítótornyában élik napjaikat hármasban, Polly még mindig a Piciny Csodák Pékségében dolgozik, Huckle a méhészettel foglalkozik, és Neil.. nos ő még mindig az a kis csintalan lunda, akit mindannyian imádunk. Csakhogy a dolgok rosszra fordulnak, Polly elveszti az állását, ezért Huckle-nek Amerikába kell mennie dolgozni, ráadásul a kis Neil is saját útjára készül indulni.

Szóval Polly oda lyukad ki, ahol a szigetre költözésekor is volt, ismét egyedül marad. A könyv közepe fele kicsit megijedtem, mert nem találtam azt a talpraesett örökké pozitív lányt, akit az első részben megismertem. Polly összetört, nagyon magányos volt, és csak nehezen állt talpra. Nekem ezért azonban eszemben sincs bántani őt, hiszen a lány valóban egyedül volt, távol a szerelmétől, a kis kedvencétől, ráadásul azt sem tudta csinálni, amit a legjobban szeret, sütni. Szerencsére azért olyan nagyon sokáig nem kell nélkülöznünk a régi Pollyt, hiszen ő mindig megtalálja a módját annak, hogyan kezdje elölről. Ráadásul nem kell mindent egyedül csinálnia, hiszen lesz egy új barátnője, Selina személyében, és a régi jó barátai Kerensa és Reuben is itt vannak. Jajj, hát ők nem változtak sokat, az olvasók szerencséjére!

"A tenger szép, és szebbé teszi az életet, de nem uralkodhatunk felette. Nem lehet megszelídíteni. Az óceán vad, és elveszi, amit el akar venni."

Ismét megdöbbentem azon, hogy Jenny Colgan stílusa mennyire magával ragadó. Annyira képes beszippantani, hogy az ember szinte érzi a sós levegő, vagy éppen sülő kenyér illatát. Nagyon látszik, hogy maga az írónő is szeret sütni, Polly sütés és alkotás iránti rajongásánál, a részletekbe menő leírásoknál, a valamilyen péksütemény állandó illatozásánál (a könyv végén található receptekről nem is beszélve) mi sem bizonyítja ezt jobban. Emellett pedig van még benne valami megfoghatatlan, valami báj, némi iróniával és humorral vegyítve, ami az írónő egyedi stílusára vall. Egyfajta jóleső nyugalom szállt meg olvasás közben, amiatt, hogy szépen lassan történetek az események, mintha a szigeten lakók visszafogott és barátságos életvitele átragadt volna rám.
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy szerintem felesleges volt-e megírni a második könyvet, azt mondanám – természetesen –, hogy egyáltalán nem! Hiszen az élet is pont erről szól, hogy mi történik a „boldog vég” után, hogy mennyire képes az ember megállni a helyét. Azt hiszem Polly és Huckle ezt sikeresen bebizonyította. Nem mondom, hogy nem szakadt meg értük néhányszor a szívem, de az talán jól látszik a történetben, hogy ezek az akadályok kellettek ahhoz, hogy értékelni tudják egymást, és amijük van, kicsit megerősödjenek. És hogy a Neil-rajongók se izguljanak (én is az vagyok, komolyan néha úgy éreztem, hogy ő kedvenc szereplőm), habár egy időre nélkülözni kényszerülünk, azért nem kell annyira aggódni, tudja ő, hogy hol van az otthona! ;) Szóval ismét egy élmény volt Pollyékkal „találkozni”, és már alig várom a karácsonyi részt is!
Értékelés: 5/5



Könyvvilág blog 📚✏♡ (@konyvvilag_) által megosztott bejegyzés,


NYEREMÉNYJÁTÉK
Polly a Piciny Csodák Pékségének vezetője új kihívások elé néz ebben a történetben. Szerencsére péktudománya nem hagyja el, és képes arra, hogy újult erővel vess bele magát a bagettek, és a focacciák világába, hogy a legfinomabb péksüteményekkel szolgálja ki vevőit. Ha már sütöttél te is otthon kenyeret, vagy péksüteményt, akkor gyerekjáték lesz válaszolni ezekre a kérdésekre. Minden blogon egy sütéssel kapcsolatos kérdést olvashatsz, amire akár fejből is beírhatod a választ, de ha nem boldogulnál, akkor segítenek a kiemelt betűk a megfejtésben a bejegyzésekben.
A turné végén megnyerheted a Libri Könyvkiadó által felajánlott 3 könyv egyikét, ami téged is elrepít az angliai kisváros dolgos mindennapjaiba.

Mi az a “dolog” amit más néven előtésztának is neveznek, és  liszt, víz és élesztő felhasználásával, természetes élesztőgombák és tejsav-, ecetsavbaktériumok felszaporításával készül?

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.




További állomások
11.06. Könyvvilág
11.08. KönyvParfé
11.10. Zakkant olvas
11.12. Betonka szerint a világ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése