Idén nyáron megjelent a Piciny csodák péksége sorozat befejező része a Libri Kiadó gondozásában, így még utoljára lehetőségünk van visszatérni a varázslatos Mount Polbearne-be. Az ismerős szereplők mellett pedig ezúttal új karakterek is feltűnnek, miközben Polly péksége egyre nehezebb helyzetbe kerül, megismerhetjük Marisa és Alekszej szívmelengető történetét is, mindezt a megszokott humor és ínycsiklandozó ételek társaságában.
Tartsatok velünk ti is és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért!
Oldalszám: 444
ISBN: 9789634339953
Az első rész megjelenése óta követem a Piciny Csodák Péksége sorozatot, és úgy tűnik a nemrég megjelent kötetével egy korszak ismét lezárul, hiszen befejeződik Polly története. Aki követi a blogomat, tudja, hogy nagyon megkedveltem a Piciny Csodák Péksége könyveket, és ha nem is lett mindegyik kedvenc, azt biztosra kijelenthetem, hogy minden résznek megvolt a maga bája, és én egyáltalán nem bántam a folytatásokat, mert mindig meg tudtak újulni a szereplők és a történet is.
A megújulás pedig a befejező kötetre is abszolút igaz, hiszen amellett, hogy folytatódik Polly és Huckle története, új és izgalmas karaktereket is kapunk. De kezdjük mégis Polly-ékkal, hiszen ők jelentik számomra a Piciny Csodák Péksége alapköveit. Annyi biztos, hogy még mindig nagyon különleges az életük, hiszen a világítótoronyban laknak, ráadásul már nem kettesben (vagyis hármasban), hiszen az előző rész óta szülőkké váltak, immáron az ötéves ikrekkel Avery-vel és Daisyvel telnek a mindennapjaik. És nem kell aggódni, itt van kedvenc lundánk, Neil is, aki szokás szerint színesíti a család életét. Ami azonban úgy tűnik egyre nehezebb, legalábbis anyagilag, ugyanis a változó időjárás egyre inkább akadályozza a turisták eljutását Mount Polbearne-be, ami veszélyezteti a pékség forgalmát, és Huckle-nek sem megy már úgy a mézek eladása. Így Polly és Huckle szorult helyzetbe kerül, miközben azért igyekeznek pozitívak maradni, a gyerekeket nevelni, és ami Pollyt illeti, rengeteg sütni.
Egy másik szálon pedig kibontakozik Marisa Rossi története is, aki azért menekül Mount Polbearne-be, mert szeretett nagypapája halála után egyre lejjebb kerül abban a bizonyos gödörben, képtelen kimozdulni otthonról és emberek közelébe menni. A költözéssel azt reméli, hogy elszigetelődhet mindenkitől, ám ez nem igazán jön össze neki, hiszen a szomszédja, Alekszej egy zongoratanár, aki napközben tanít, este pedig saját darabjait játssza olyan hangerővel, amit a lány nem igazán bír elviselni. Marisa egy idő után tehát kénytelen konfrontálódni szomszédjával, ami azonban egyáltalán nem úgy sül el, mint ahogy ő elsőre gondolta volna.
Fontos része a könyvnek Marisa betegsége, az agorafóbia, ami nála már olyan mértéket ölt, hogy konkrétan retteg elhagyni a lakását. Örültem neki, hogy Colgan nem vette félvárról ezt a betegséget, hanem belement a részletekbe: Marisa érzelmein keresztül teljes mértékben át tudtam érezni a félelmeit, a tehetetlenséget, és a gyógyulás folyamatának ábrázolása a maga lassúságával, olykori visszaesésekkel szintén életszerűen volt átadva.
A két szál, Polly és Huckle megpróbáltatásai a mindennapokkal és Marisa és Alekszej lassan kibontakozó kapcsolata egy idő után nagy örömömre összefonódik, ami persze nem túl bonyolult feladvány egy ilyen kis településen. Polly és Marisa barátokká válnak és kölcsönösen segítenek egymásnak, Polly lelkileg, míg Marisa a pékségben tud a segítségre lenni. Ugyanis ha nem említettem volna, Marisa remek szakács, ráadásul félig olasz származású, így a sütés-főzések leírásai még színesebbek és ínycsiklandozóbbak lesznek. Jó tanács, hogy éhesen senki ne álljon neki az olvasásnak, hiszen olyan érzékletes leírásokat kapunk az ételek elkészítéséről, hogy szinte érezzük a sok finomság illatát a könyvön keresztül, és legszívesebben mindent felfalnánk, amit csak a főhőseink kreálnak.
Azt kell hogy mondjam nagyon hamar végére értem az utolsó résznek, csak úgy peregtek a lapok a kezeim között. Amellett hogy azért sok nehézséggel kellett a szereplőknek szembenézniük, mégis inkább jó szívvel tudok a történetre gondolni, ami köszönhető a rendkívül szerethető karaktereknek, a megszokott humornak, a finom ételnek, ami együtt járt az otthonosság érzésével is, és persze a gyönyörű és nem szokványos helyszínnek. Nagyon szerettem Polly és Huckle csipkelődéseit, a gyerekek bolondozását, aminek persze sokszor Neil is a részese volt. Illetve szurkoltam Marisa gyógyulásáért, imádtam a nagyiját, a beszélgetéseiket, és persze a morgós, "medve méretű" szomszédját is, aki természetesen valójában egy nagyon kedves férfi.
Lehetséges, hogy eme sorozat nem abba a kategóriába tartozott, amelynél tűkön ülve vártam a folytatásokat két kötet megjelenése között, ám mindig mikor megláttam, hogy újabb része következik, valamiféle lelkes izgalom fogott el, hogy ismét visszatérhetek a varázslatos Mount Polbearne-be, a szívemnek kedves karakterekhez, akiket egyre jobban megkedveltem az eltelt évek alatt. Éppen ezért kissé elszomorít hogy már lesz több kötet, hogy el kell engednem a Piciny Csodák Pékségét. Mindenesetre én szívből ajánlom ezt a sorozatot mindenkinek, aki szeretne egy bájos, humoros, nem mindennapi történetet olvasni, finom ételekkel és otthonos hangulattal körülvéve.
A játék során minden állomás bejegyzésében kiemeltünk olyan szavak betűit, amelyek kapcsolódnak a történetünkhöz. A feladat, hogy összeolvassátok a kiemelt betűkből a megfelelő szót/szavakat és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
09.17. Betonka szerint a világ…
09.19. Könyvvilág
09.21. KönyvParfé
09.23. Zakkant olvas
09.25. Ambivalentina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése