„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2019. október 1., kedd

Böszörményi Gyula: Az időkút (Rontásűzők 1.)



Nem kevés bizonyítéka van annak, hogy Böszörményi Gyula az ifjúsági történetek megálmodása terén is jeleskedik, hiszen nagyon sok könyve jelent meg a műfajban, most pedig egy retró turné keretében idézzük fel a Rontásűzők sorozatának első részét. Az időkút könyvéről három blogger is elmondja a véleményét, és természetesen a turné végén nyerhettek egy példányt belőle.

Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2009
Eredeti megjelenés: -
Oldalszám: 496
Fordító: -
ISBN: 9789632451756
Megrendelés: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/boszormenyi-gyula-rontasuzok-1-az-idokut-420



Budapest, Kőbánya, napjainkban.
Két lány, akiket sűrűn összekevernek, hiszen ikrek, pedig Angelina és Endzsi valójában olyanok, mint a tűz és a víz. Az egyik a csinos ruhákat, a romantikus könyveket és a szívhez szóló dallamokat kedveli, míg a másik folyton bajba keveredik, szakadt farmerban jár és metált bömböltet.
Egy reggel aztán arra ébrednek, hogy szüleik valamiféle érthetetlen, idegen nyelven beszélnek, az utcán ló vontatta omnibuszok, az égen hatalmas teherszállító léghajók araszolnak, őket pedig a rendőrség egyik leghíresebb nyomozója üldözi, bár nem követtek el semmit. Az ikreknek csupán egy titokzatos, fiatal fiú kel védelmére, és próbálja őket megszökteti kényszerzubbonyon, Dunán, hegyen és völgyön át. Őrült és mulatságos kalandok, hátborzongató varázslatok, tündérfélék és sárkányok között visz a lányok útja, olyan tájakra és időkbe, amiről addig még csak nem is álmodtak.

Angelina és Endzsi, meg persze Teplica kapitány, Tühütüm táltos, Nyékberzeng és Nyéktüske, valamint a lányszíveket megdobogtató garabonc és nyegle, bár szívdöglesztő vetélytársa, Savanyác kalandjai ezzel a kötettel veszik kezdetüket.



Böszörményi Gyulától én eddig még csak az Ambrózy sorozatot olvastam, és mivel annak hatalmas szerelmese vagyok, úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok az író más könyveivel is. Retró turnék keretében felmerült jó néhány Böszörményi könyv, és én kettőre le is csaptam, amiből az egyik természetesen a Rontásűzők sorozat első része, Az időkút. Mielőtt belekezdtem volna a könyvbe megfogadtam magamban, hogy el kell engednem a morc bárót és Milikét, mert itt és most bizony egy teljesen más könyvről esik szó.

Nemcsak hogy más könyvről, hanem más műfajról, korosztályról és célközönségről is. Az Időkút az ifjúsági műfajt erősíti, egy ikerpár, Endzsi és Angelina főszereplésével, ráadásul egy fantasy történet is egyben, hiszen olyan elemei és szereplői vannak, hogy bizony résen kellett lennem, nehogy elveszítsem a fonalat olvasás közben. A főhőseink tehát a tinédzserkorú ikerlányok, akik habár külsőleg egyformák, mint két tojás, mégis különbözőbbek nem is lehetnének. Endzsi egy igazi lázadó, aki semmit nem tűr szó nélkül, minden „buliban” benne van, míg Angelina már jóval visszafogottabb, nem szereti a konfliktust, vagy ha kívül kell lépnie a komfortzónáján. A lányok a történet elején nem igazán jönnek ki jól egymással, túlságosan is különbözőek, de nem is sejtik, hogy jobban teszik, ha jóban maradnak, mert hamarosan egy új világra ébrednek, és csak ők maradnak egymásnak. Bizony a lányok egy nap arra ébrednek, hogy a világ kifordult önmagából, csak ketten beszélnek magyarul, a többi embert – köztük a szüleiket – nem értik, és ők sem őket. Az, hogy új világ, szó szerint értendő, hiszen Magyarország konkrétan nem létezik, és csak Endzsi és Angelina az egyedüli, akiknek ez rettentően furcsa, a többi embernek fel sem tűnik, mert biza ők úgy hiszik, hogy mindig is itt éltek.

Nagyon nem szeretnék ennél több részletbe bocsátkozni a történetet illetően, mert ha így tennék, jó pár bekezsbe telne, mire kibogoznám a szálakat. Annyit talán elárulhatok, hogy a lányok sokáig nem maradnak segítség nélkül, feltűnik a jóképű garabonc, Kaplony, a segítőjük, akivel mindenféle kalandokba keverednek a lányok. Az ikrek nagymamája, Jetta nagyi is képbe kerül, aki egyfajta elvarázsolt városban él, ahol mindenféle valódi, holt és varázslatos lény lakik. Ó és Teplica nyomozóról sem szabad megfeledkeznem, aki már az elejétől fogva üldözőbe veszi a lányokat, mert félrevezeti őt a nagy gonosz, nem éppen emberi Vérbulcsú. Szóval a szálak keverednek, az események pörögnek, és bizony nem szabad elszalasztani egyetlen történést sem, mert akkor könnyedén lemaradhat a sebesvonatról az ember lánya.

A könyv eléggé hosszú, majdnem 500 oldal, és néha kicsit túlírtnak is éreztem, hiszen az író minden apró részletre kitért. Persze ez valahol fontos, mert Böszörményi Gyula tényleg egy rettenetes részletes és újszerű világot álmodott meg, én mégis néha soknak éreztem a leírásokat olvasás közben, és előfordult, hogy egy kicsit félre kellett tennem a könyvet. Az idegen szavak is zavartak, mert oké, hogy hátul megkereshettem volna, de az ide-oda lapozás kissé elvett az élményből, és a végén már nem is néztem utána a jelentésnek. Jobban örültem volna, ha a lábjegyzetben már rögtön a magyarázatot látom.

Ami viszont visszaköszönt a történetben, és amit valahol vártam is, az a Böszörményi-féle humor, amiből sosem elég. Rengeteget mosolyogtam olvasás közben, hol az eseményeken, hol a szereplők beszólásain, vagy magán egy megformált karakteren.

A főhőseink is a szívemhez nőttek, talán Angelinát jobban sikerült megkedvelnem, nyilván azért, mert őt hasonlóbbnak éreztem magamhoz, Endzsi néha kicsit sok volt már nekem. De persze nem szabad elfelejtem, hogy fiatal lányokról van szó, akiknek még formálódni kell, és hozzáteszem, a vicces jelenetek azért jórészt Endzsinek köszönhetőek. A történet elejéhez képest persze sokat fejlődtek, sikerült összedolgozniuk, és mindketten megmutatták, hogy milyen bátrak is valójában. Végül se Kaplonyra, se Savanyácra nem volt szükségük "lovagi megmentőként", akik valahogy a nagy összecsapásokban mindig ájultan végezték. Hát persze, a lányok is tudnak ám kemények lenni!


Összességében nagyon elégedetten tettem le a könyvet, Böszörményi Gyula zsenialitása ismét csak megmutatkozott, hiszen egy rendkívül részletes, és első ránézésre összefüggéstelennek tűnő, ám mégis teljesen logikus világot és történetet írt meg. Ez tényleg egy olyan könyv, ami az ifjúságnak szól, a nyelvezete, a poénok, az események is erre utalnak. Éppen ezért én legfőképpen ennek a korosztálynak ajánlanám a könyvet, de persze ugyanúgy élvezhető lehet a felnőtt generációnak is. És még nincs is vége, két kötet vár még olvasásra!

Értékelés: 5/4,5

NYEREMÉNYJÁTÉK

A Rontásűzők sorozat három részből áll, ami természetesen három címet jelent. Ennek a három címnek a betűit rejtettük el a bejegyzésekben, és a feladatotok mindössze annyi, hogy megfejtsétek a sorozat könyvének címét, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



További állomások
10.01. Könyvvilág
10.03. Spirit Bliss Sárga könyves út
10.05. Könyv és más




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése