„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2019. október 3., csütörtök

Madeline Hunter: Kártyán nyert szerelem




A Kártyán nyert szerelemmel búcsúzik Madeline Hunter Fairbourne-kvartett sorozatától a Blogturné Klub négy bloggere. Kövesd őket turnéjuk során, s ha jó lesz a lapjárás, tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.

Könyv adatai
Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés: 2019. augusztus 27.
Eredeti megjelenés: 2014



Amikor Lady Lydia Thorntont megzsarolják egy régebbi kézirata félreérthető tartalma miatt, a nőnek minden követ meg kell mozgatnia, hogy visszaszerezze a meggondolatlan írást. Hiszen senki sem hinné el, hogy a befolyásos Southwaite grófjának húgaként nem a franciáknak készített részletes listát az angol partoknál gyülekező hadiflottáról. A lady szorongatott helyzetében belemegy egy fogadásba az arrogáns Penthurst hercegével. Bátran kockáztat, hiszen a pókerasztalnál eddig még mindig neki kedvezett a lapjárás. 
Penthurst igazi kalandorként ismerte meg Lydiát – ám még ő is meglepődik, amikor a nő felkeresi, hogy tízezer font ellenében kockára tegye az ártatlanságát. A ladyt pedig a legrosszabbkor hagyja cserben a szerencséje. Lydiának immár nemcsak az egyre telhetetlenebb zsarolójával kell szembenéznie, hanem egy herceggel is, aki semmitől sem riad vissza, hogy behajtsa a nyereményét…




A Fairnbourne sorozattal mondhatni se veled, se nélküled kapcsolatom van, ugyanis a korábban megjelent három kötetből, csak a Lady Cassandra meghódítása részt olvastam el. Ennek nincsen különösebb oka, valószínűleg időhiány, vagy csak nem keltette fel a figyelmem a többi kötet fülszövege. A Kártyán nyert szerelem viszont annál inkább, teljesen felcsigázott a gondolat, hogy vajon az írónő mit fog kihozni abból, hogy a főszereplőnk egy kártyajáték tétjének teszi fel az ártatlanságát, és nagyon úgy tűnik, hogy veszíteni fog, ráadásul mindezt a 18. században!

Persze aztán amikor elkezdtem olvasni a könyvünket, rá kellett ébrednem, hogy sokkal összetettebb az alapszituáció. Lady Lydia Thorntont - a korábbi kötetben már megismert Southwaite grófjának húga - egy igencsak különleges személyként ismerhettem meg, akinek bizony nem éppen átlagos kedvtelése van, mégpedig a szerencsejáték, azon belül is a kártyázás. Ez persze egyáltalán nem mondható gyakorinak ebben az időben, sőt egyenesen botrányos, hiszen eme tevékenység a férfiak kiváltsága volt, nem pedig “ártatlan” és “törékeny” fiatal lányoké. Lydia azonban fittyet hányva a merev szabályokra, nagyon élvezi a kártyázás művészetét, és egyáltalán nem szégyelli, hogy ilyen tevékenységgel üti el a szabadidejét. Nem úgy, mint az előkelő társaság többi tagja - köztük Penthurst hercege -, akik rosszalló tekintettel figyelik a lány “züllését”, és nem értik, hogy hogyan engedhet meg magának egy hölgy az ilyen viselkedést. 

A lényeg viszont az, hogy Lydia még csak nem is a kártyázás miatt (na jó, nem teljesen) kerül hatalmas slamasztikába, hanem egy számára ártatlannak indult regény megírása okán. Ezt a regényt ő még évekkel ezelőtt írta (vagy legalábbis próbálta), s talán el is felejtette volna, ha nem találja meg a kapzsi Trilby, aki olyan információkat és leírásokat talál benne, ami ha napvilágra kerül, hatalmas botrányt keltene, nemcsak Lydia, hanem az egész családja számára. Ezt kihasználva pedig megzsarolja a lányt, nem kis összeget kérve tőle. Innentől kezdve talán már nem túl bonyolult kitalálni, hogy miért van szüksége a lánynak hirtelen egy nagy összegre, és utolsó kétségbeesésében miért fordul a számára egyébként nem túl szimpatikus Penthurst hercegéhez segítségért (ha nevezhetem így azt, hogy a lány szüzessége a fogadásuk egyik tétje).

Már korábban is megfigyeltem, hogy a történelmi romantikus műfajban a közhiedelemmel ellentétben nem éppen törékeny virágszálak a főhőnők, sőt általában igazán erős női karaktereket ismerhetünk meg bennük, pedig tudjuk jól, hogy a múltban nem volt könnyű helyzetük a nőknek. Lydiát pedig még az átlagosnál is keményebb fából faragták, az ő habitusa és cselekedeti, a gondolkodásmódja még jobban kitűnik ebben a korban. Lydia ugyanis nemcsak azért kártyázott, mert élvezte ezt a tevékenységet, hanem hogy saját vagyona lehessen, amit maga használhat fel, és ezáltal nem kellett egyetlen férfira - sem a bátyjára, sem a férjére - támaszkodnia. A kártyázás egyfajta szabadságot jelképezett neki. Nekem kifejezetten tetszik, hogy ilyen Lydiához hasonló főhősnőkről olvashatok, akik már pár száz évvel ezelőtt sem hagyták magukat, és igenis kiálltak a saját döntéseik, véleményük mellett. Persze arra is rá kellett előbb-utóbb ébrednie a lánynak, hogy a szélsőségek sem jók, attól, hogy bizonyos mértékben független szeretne lenni, még nyugodtan eshet szerelembe, ez nem jelenti azt, hogy mindenben le lesz korlátozva. 

A szerelmi szál jól kidolgozott és élvezhető volt, lassan bontakozott ki, de nem unalmasan, a kezdetben ellenséges hangulatot először a szenvedély lángja, majd pedig a mélyebb érzések oldották fel. Volt azért min izgulni is, egy régi haláleset ügye is képbe került, ami mindkét főszereplő életében fontos szerepet játszott, a zsarolás ügye pedig még jobban csavarta a történet fonalát. Engem végig lekötött a történet, olvasmányos és kellően eseménydús volt, végig izgultam a szereplőkkel, és kíváncsian vártam, hogy miként érünk a történet végére. Nekem Cassandra történeténél is jobban tetszett, a szereplőket jobban megkedveltem, és a romantikus részt is erősebbnek éreztem. Szerintem a műfaj rajongói nem fognak csalódni benne!

Értékelés: 5/4,5

NYEREMÉNYJÁTÉK

Kártyázzunk! A blogturné minden állomásán egy-egy ismert kártyajáték rövid leírása lesz található. A ti feladatotok az, hogy a leírás alapján kitaláljátok a kártyajáték nevét és beírjátok azt a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Kártyajáték, melyet 52 lapos francia kártyával játszanak dzsókerek nélkül.  A játék célja, hogy a játékos lapjai összértéke minél közelebb legyen a huszonegyhez, de azt ne lépje túl. A játékot legalább két játékos játssza, amelyből az egyik az osztó. Több játékos esetén a játékosok csak az osztó ellen játszanak, egymás ellen nem. Kaszinókban a bank az osztó. A játékot legalább két játékos játssza, amelyből az egyik az osztó. Több játékos esetén a játékosok csak az osztó ellen játszanak, egymás ellen nem. A játékot meghatározott tétre játsszák, a játékosnak az osztás előtt meg kell tenni a tétet. Ha a játékos elveszti a játékot, akkor elveszíti a megtett tétet. Ha a játékos nyer, akkor a megtett tétet – speciális esetek kivételével – 2:1 arányban kapja vissza.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


További állomások
10.01. Dreamworld
10.03. Könyvvilág



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése