„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2022. október 17., hétfő

Stefanie London: A ​tacskó Pradát visel


A Central Könyvek gondozásában jelent meg A tacskó Pradát visel szívmelengető, romantikus és persze humoros regénye, amelyről ezúttal a blogturné négy tagja is elmondja a véleményét. Amennyiben ti is kíváncsiak vagytok a történetre, tartsatok velünk és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.


Könyv adatai
Kiadó: Central Könyvek
Megjelenés: 2022. augusztus 15.
Eredeti megjelenés: 2022
Oldalszám: 408


Hogy kezdesz újra mindent, ha életed legnagyobb baklövését több mint egymillióan tekintették meg? Gyémántok az örökkévalóságnak? Ugyan már! Internet az örökkévalóságnak, sőt a net maga az örökkévalóság! Isla Thompson közösségimédia-konzultáns ezt a saját bőrén tapasztalja meg, amikor az élő videója virális lesz, de nem azért, amiért kéne. Rémálmaiban egy hónap múlva is kísért a pillanat, amikor tönkretette egy ifjú sztárocska karrierjét, és Manhattan legnagyobb ívben kerülendő munkavállalója lett. De nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy bujdokoljon, míg elmúlik a virtuális méreg hatása. Ugyanis nemcsak magáért felel, hanem a tizennégy éves húgáért, Daniért is, így muszáj dolgoznia, hogy továbbra is legyen fedél a fejük fölött. Elvállalja hát az első adódó munkát: kutyacsősznek szegődik egy Camilla nevű, csillogó szőrű, ádáz természetű pokolfajzat mellé. Amikor már egy hete hurcolja kutyajátszóházba, állatmédiumhoz, meg még ki tudja, hova, kezdi gyanítani, hogy a tacskó inkább ugat, mint harap – és ez a gazdájára, Theo Garrisonra is igaz. Islát, aki addig hivatásszerűen próbálta szerethetővé varázsolni az embereket, meglepi, hogy Theo örömmel bújik a harapós természetű remete álarca mögé. Pedig valójában nem kiállhatatlan mizantróp, hanem egy kedves, jó humorú fickó. Ám Isla kizárólag úgy tekinthet rá, mint a munkaadójára. Hiszen ha beleszeretne, vissza kellene húzódnia a férfi világába, a fényűzés bástyái mögé, és akkor lemondhatna az álmairól. Ő azonban jó példát akar mutatni a húgának: arra szeretné tanítani, hogy érdemes kergetnünk az álmainkat, még akkor is, ha ez kockázattal jár.


A hangzatos cím keltette fel a figyelmem, amelyről egyrészt rögtön beugrott az Ördög Pradát visel c. film, illetve némi szemöldökfelvonás is kísérte, hiszen mégis milyen kutya az, aki Pradát hord? Nos, mint kiderül a New York-i elit egy családjának kutyája, na de nem szaladjunk ennyire előre!

A történetünk főhősnője egyrészt Isla, akinek rögtön belecsapunk az életének a sűrűjébe, hiszen szemtanúi lehetünk karrierje romba dőlésének pillanatainak. A lány ugyanis közösségimédia konzultánsként dolgozik, azonban egy baki miatt elveszti jól fizető állását. Ami többek között azért is probléma, mert egyedül neveli húgát, aki ráadásul profi balett-táncosnak készül, így ha Isla fizetni akarja a drága órákat, nem maradhat sokáig munka nélkül. A másik oldalon pedig megismerjük Theo-t, akit a New York-i felső tízezer csak remeteként tart számon, hiszen a férfi csak a munkájának él, emellett pedig minden áron kerülni akarja a sajtót, amelynek természetesen megvannak a személyes okai is. Mindez pedig még inkább kicsúcsosodik, amikor elveszti utolsó családtagját is szeretett nagymamája személyében, így a férfi már tényleg teljesen egyedül marad..., vagyis majdnem teljesen. A nagyija ugyanis ráhagyta a kis kedvencét, Camillát, akivel azonban nemcsak neki nem sikerül megtalálnia a közös hangot, de a kutyacsőszök is naponta hagyják faképnél őket.

Talán már kitalálhattok, hogy mi is hozza össze az egyébként nem éppen egy társágban mozgó főhőseinket. Bizony, Theo egy véletlen találkozás alakalmával ráveszi Islát, hogy dolgozzon nála és vigyázzon a kis tacskóra, természetesen busásan megfizetve a fáradozását. Bevallom, én valamiért arra számítottam, hogy majd különböző komikus jelenteken keresztül Isla és Camilla kapcsolatának alakulásáról fogok olvasni, de igazából nem erről volt szó, a lány ugyanis hamar megkedveli a kis tacskót, és egyfajta szövetség alakul ki közöttük. Amire én számítottam, az végülis Theo esetében jött el, hiszen ahogy írtam is korábban, a férfi eléggé zárkózott, nem enged közel magához senkit, így Camillát sem a történetünk elején, és ezt persze a kutya is megérzi, azért is rosszalkodott olyan sokat először. Azonban a férfi ráébred, hogy egy közös mégiscsak van bennük, mindketten ugyanazt a személy gyászolják: Camilla a gazdiját, aki elhalmozta őt minden jóval és szeretettel, Theo pedig a nagyiját, aki nevelte őt, biztonságot, a családot jelentette neki, és aki az utolsó kapocs volt számára a szüleihez. Ez a közös pont pedig egy idő után mégiscsak feloldja a feszültséget kettejük között, és kialakul a bizalmi viszony, amiről szívmelengető volt olvasni.

Én úgy gondolom, hogy a könyv egy igazán kellemes, könnyed kis olvasmány, aminek a vége természetesen sejthető. Ami számomra annyira nem szólt nagyot, az a romantikus szál volt, valahogy nem éreztem a kémiát a főhőseink között, mintha néha csak azért történtek volna a dolgok, mert így volt megírva, ennek vagy annak az eseménynek kellett következnie, és kimaradt a természetesség. Pedig minden jó alap megvolt hozzá, a kissé magánakvaló, ám mély érzésű Theo-val, a talpraesett és melegszívű Islával, sőt még egy édes kutya is bent volt a lapok között. Mégis néha erőltetettnek éreztem a történéseket, sablonosnak a karaktereket, mintha mindent felsorakoztatott volna a szerző, ami egy jó romantikus történethez kell, de valahogy a végén mégsem állt össze egy egészben. Vagy legalábbis én nem éreztem a szikrákat, a mély érzelmeket, amelyek megmozgattak volna bennem valamit, és én mindig erre vágyom az olvasás során.

A tacskó Pradát visel tehát egy igazán bájos könyv, amelyben itt-ott feltűnnek nehezebb témák is, mint a gyász, az újrakezdés vagy éppen az érzelmi sérüléstől, a bukástól való félelem, de a könnyedsége végig megmarad, így egyáltalán nem nyomasztó. Sőt rendkívül olvasmányos, így gyorsan lehet végezni vele, pedig azért egy bő 400 oldalas regényről beszélünk. Összességében örülök, hogy elolvastam a könyvet, hiszen habár a romantikus szál nem lett kedvenc, a tacskós részek nagyon aranyosak voltak, és sokat adtak az alaptörténethez. A kutyás, romantikus olvasóknak bátran ajánlom. :)
Értékelés: 5/4

NYEREMÉNYJÁTÉK

A játékunk során különböző kutyafajtákról fogtok képeket látni minden állomáson. A feladat, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott kutyafajta nevét.




Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások

10.17. Könyvvilág

10.19. Olvasónapló

10.21. Kelly és Lupi olvas

10.23. Könyv és más


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése