„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2019. november 2., szombat

Leylah Attar: A Serengeti köde

.

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában hamarosan magyarul is érkezik Leylah Attar A Serengeti köde című szívszorító, gyönyörű története, amely Tanzánia vadul lüktető szívébe kalauzolja el az olvasókat. Amellett, hogy történet számos izgalmat tartogat, rendkívül szívszaggató és fontos témát dolgoz fel. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három példány egyikét!

Könyv adatai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2019. november 5.
Eredeti megjelenés: 2017
Oldalszám: 416
Fordító: Hajdú Beáta
ISBN: 9789634576785
Moly: https://moly.hu/konyvek/leylah-attar-a-serengeti-kode



Egyszer Afrikában megcsókoltam egy királyt…
„Így történt, hogy egy régi, piros pajtában, a Kilimandzsáró lábánál felfedeztem azt a tünékeny csodát, amiről addig csak a nagy szerelmes regényekben olvastam. Az újonnan megtalált boldogság szárnyat bontott pillangóként repdesett körülöttem, és a szívembe költözött. Visszafojtott lélegzettel, mozdulatlanul figyeltem, félve, hogy elszáll, és akkor örökre elveszítem.”
Amikor Kelet-Afrika egyik bevásárlóközpontjában bomba robban, az ezt követő események egymás útjába sodornak két idegent, amire egyikük sem számított.
Tanzániában Jack Warden, az elvált kávéültetvényes elveszíti egyetlen lányát. Egy óceánnal arrébb, egy angliai kisvárosban Rodel Emerson elveszíti egyetlen testvérét.
Egy férfi és egy nő, akiknek a sorsuk egy tragikus délutánon összefonódik, egy rendkívüli küldetés nyomába erednek. Átszelik a Serengeti végtelen síkságát, hogy útba ejtve három állomást, megmentsenek három gyermeket – akik többet érnek holtan, mint élve.
De ha az eléjük kerülő akadályokat le is győzik, még egy kihívással szembe kell nézniük. Túlélhetnek-e vajon egy újabb veszteséget? Lemondjanak-e egy eleve kudarcra ítélt szerelemről? Egy szerelemről, amit ha elengednek, szertefoszlik, akár a Serengeti köde a napfényben…


Leylah Attar neve a Papírhattyú óta bevésődött az elmémbe, ami ugyebár rázós könyv kategóriában jelent meg annak idején a Könyvmolyképző Kiadónál. A Serengeti köde már egy teljesen más műfajt képvisel, ez már a fülszöveg alapján is érzékelhető, én azonban bizalmat szavaztam az írónőnek, mert a korábban megjelent könyvét is nagyon szerettem, annak ellenére, hogy sok szempontból eléggé megosztó volt.

Nos, azt előre leszögezhetem, hogy a A Serengeti köde sem egy egyszerű olvasmány, már az alaptörténet is megrázó, emellett pedig egy eléggé kényes témába nyúl bele az írónő, de ne szaladjunk ennyire előre. A könyvünk Tanzániába kalauzol el minket, a történet elején megismerjük Jacket, aki a lányával, Lilyvel a Kilimani Plázába mennek, hogy megnézzék Lily táncfellépését. Jacknek azonban ki kell szaladnia a parkolóba, otthagyva a lányát, amikor megtörténik a szörnyűség, és lövöldözni kezdenek a bevásárlóközpontban. Jack természetesen meg akarja menteni a lányát, de az események úgy alakulnak, hogy túl késő már, az épület felrobban, és Lily életét veszíti. Ugyanebben a tragédiában hal meg az angliai tanárnő, Rodel húga is, Mo, aki még utoljára a nővérét hívja fel a lövöldözések idején, de a lány nem veszi fel a telefont. Rodel nem sokkal ezután Afrikába utazik, hogy elhozza húga megmaradt holmijait, de még nem is sejti, hogy a tragédiában elhunyt másik hozzátartozójával fogja a sors összehozni őt.

"Taleenoi olngisoilechashur. Mind össze vagyunk kötve."

Rodel tehát Tanzániába utazik, hogy megtudja, mivel töltötte ott idejét húga az utolsó napjaiban, de egyáltalán nem számít arra, amit ott talál. Mo ugyanis egy hatalmas kockázattal járó küldetésre szánta el magát, egy férfi segítségével albínó gyerekeket akart megmenteni, és menedékházba juttatni. Afrikában - főként Tanzániában - ugyanis nagyon sok albínó él, és sajnos sokan úgy tartják, hogy az albínók testrészei szerencsét hoznak, gyógyítani lehet velük, ezért szó szerint vadásszák őket, hatalmas pénzösszegek cserélnek gazdát egy-egy testrészért, vagy akár egy emberi életért. Bevallom, nekem erről fogalmam sem volt korábban, arról sem, hogy ennyire sok albínó él Afrikában, arról pedig főleg, hogy ilyen kegyetlenségek történnek babona vagy éppen valamilyen hiedelem miatt. Éppen ezért nagyon megrázó volt erről olvasnom, hiszen kellett egyfajta bátorság és persze nagy tájékozottság az írónő részéről, hogy ezt a témát beleszőtte a történetbe.

Rodel miután megtudja, hogy mi volt nővére terve, elhatározza, hogy bevégzi azt, ehhez azonban segítségre van szüksége: egy olyan emberre, aki jól ismeri a vidéket, beszéli a nyelvet, és vállalja a kockázatot, ami ezzel a küldetéssel jár. Itt jön a képbe Jack Warden, akit a helyiek nagyon megbízhatónak és segítőkésznek ismernek, sajnos azonban amióta a lányát elveszítette, a férfi teljesen megmegváltozott, begubózott. A könyvben az egyik kedvenc pillanatom volt Jack és Rodel találkozása, ami rettenetes fájdalmas, de mégis szívszorítóan gyönyörű volt: két ember, akiknek a sorsa tudtuk nélkül már korábban összefonódott, amikor elveszítettek valaki nagyon fontosat ugyanabban az időben, most végre találkoztak.
"Talán az élet is egy ilyen bújócska. Hétmilliárd ember bújócskázik; várja, hogy rátaláljon valakire, várja, hogy rátaláljanak. Anyák, apák, szeretők, barátok ugyanazt az egyetlen, kozmikus bújócskát játsszák – közben rátalálnak önmagukra, másokra, eltűnnek, majd megjelennek, mint az égen vándorló, újra meg újra felbukkanó csillagok."
Az, hogy a főszereplőink az elején nem jöttek ki túl jól egymással, még enyhe kifejezés. Jack nagyon ellenséges volt, lánya elvesztése kiölt belőle minden érzést, vagy legalábbis eltompította. Rodel azonban nem adja fel, és mégiscsak sikerül rávennie a férfit, hogy segítsen neki, így tehát nekivágnak közösen a veszélyes küldetésnek. Ezután bejárjuk a főszereplőkkel együtt Tanzánia lélegzetelállító helyszíneit, és mivel ritkán olvasok Afrikában játszódó könyveket, elképesztően élveztem ezeket pillanatokat: ott voltam a szereplőkkel, láttam a félelmetes állatokat, elvesztem Serengeti ködében és nem utolsó sorban megismerhettem a helyiek számomra furcsa, mégis különleges szokásait.

Az afrikai helyszíneknél csodálatosabban már csak a szereplők fejlődése, érzelmeiknek alakulása volt ábrázolva. A kezdeti fagyos hangulatot, a közös célért való küzdelem, egyfajta bajtársiasság, később zabolátlan vágy, majd pedig mélyebb érzelmek váltották fel. Persze mindez csak lassanként alakult ki, és azt hiszem talán Rodel különleges személyisége kellett ahhoz, hogy megtörje Jack páncélját, amit lánya elvesztése után húzott maga köré. Rodel nagyon sokat változott az út során, a korábban visszafogott lány egy elképesztően bátor tettre szánta el magát, ami talán Jackben is valamiféle változás indított el. Egyszerűen imádtam róluk olvasni, és szerencsére az írónő nagyon sok közös pillanattal ajándékozott meg minket.
"Az emberek szeretnek és gyűlölnek. De hogy miért, annak mindig több köze van hozzájuk, mint hozzánk."

Talán most már érthető, hogy miért mondtam, hogy az írónő nagyon nehéz témákba vágott bele a könyv megírásánál. Már maga a gyász sem egyszerű, főleg egy gyermek elveszítése, emellett pedig az albínó gyerekek helyzete is nagyon kényes dolog. A szereplőinknek újra és újra fel kellett állniuk, napról napra megbirkózni a veszteségükkel, a bűntudattal, fájdalommal, és ha már éppen úgy éreztem volna, hogy rendben lesznek, a gyász mindig lecsapott rájuk. Mindezek ellenére volt valamiféle pozitív kicsengése a történetnek, egyfajta reményteljes üzenete, hogy szereplőinknek sikerült egymásban, a közös céljukban vigaszt lelniük. 

Sok kis apró részletből állt össze a történet, ami egy gyönyörű nagy egységet hozott létre: egy lélegzetelállító helyszín, egy számunkra szokatlan, de érdekes kultúra, egy elképesztően bátor, de veszélyes küldetés, nagyon szerethető karakterek (a mellékszereplők tekintetében is) és nem utolsó sorban egy csodálatos szerelmi történet. És még nem is beszéltem arról a rengetegféle érzelemről, amit az olvasó megél a történet alatt: gyász, fájdalom, bűntudat, tagadás, félelem, szerelem és az elengedés. A végén pedig kapunk egy nem mindennapi epilógust, ami újra felkavar, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy kellett ez, hogy egész legyen a történet. Én nagyon ajánlom A Serengeti ködét, és mivel nem igazán tudom belesorolni egy kategóriába sem, igazából bárkinek, aki szeretne egy jó könyvet olvasni.

Értékelés: 5/5

NYEREMÉNYJÁTÉK

A regény során a szereplők Tanzánia egy hatalmas területét beutazzák. A turné állomásain a regény helyszínéül szolgáló képeket találtok, a feladat pedig az, hogy a rafflecopter dobozba beírjátok a fotón szereplő hely nevét. (Ez lehet konkrét vagy akár általánosabb helyszín is.) A játék végén a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásának köszönhetően három példányt sorsolunk ki a könyvből.


Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


További állomások
11.02. Könyvvilág
11.04. Angelika blogja
11.06. Sorok között
11.08. Kelly és Lupi olvas
11.10. Dreamworld




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése