Oldalszám: 912
ISBN: 9789635613700
Szabadjára ereszti a sors.
Bryce Quinlan nappal kemény munkával, éjszakánként pedig bulizással töltött élete egészen addig tökéletes volt, amíg egy démon meg nem gyilkolta a legjobb barátait, magára hagyva őt a veszteségével és a fájdalmával. A tettes rács mögött ül ugyan, a gyilkosságok mégis folytatódnak, és Bryce hirtelen egy nyomozás kellős közepén találja magát. Bármire kész, hogy megbosszulja a barátai halálát.
Hunt Athalar, a hírhedt bukott angyal most kényszerből azokat az arkangyalokat szolgálja, akiket egykor le akart taszítani trónjukról. Brutális képességeit és elképesztő erejét egyetlen ügy szolgálatába állították – meg kell gyilkolnia a főnöke ellenségeit, vitának helye nincs. Amikor démon dúlja fel a városukat, ellenállhatatlan ajánlatot kap: ha segít Bryce-nak megtalálni a gyilkost, karnyújtásnyira kerülhet a szabadsága. Miközben Bryce és Hunt Crescent City legsötétebb részein nyomozva rájön, hogy egy gonosz erő minden egyes, a szívüknek kedves személyt és dolgot halálos veszéllyel fenyeget, arra is rádöbbennek, hogy perzselő szenvedély lakozik a másikban, ami mindkettejüket felszabadíthatja – már ha hagyják.
A #1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt.
„Gazdagon megálmodott történet pimasz humorral és tüzes szerelemmel.”
– Publishers Weekly
Szereted a fantáziadús, érzéki, tartalmas könyveket?
Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog!
Fiatal nőknek, felső korhatár nélkül!
"Szeretettel bármi lehetséges."
Aki követi a blogomat, tudja, hogy hatalmas Sarah J. Maas rajongó vagyok, az írónő benne van a TOP 3 kedvencemben, mind az Üvegtrón, mind a Tüskék és rózsák udvara sorozatát nagyon szerettem. Amikor láttam, hogy külföldön megjelent egy új sorozata – a Crescent City ugyebár -, elképesztően izgatott voltam, mégsem vitt rá a lélek, hogy angolul vágjak bele, inkább megvártam a magyar megjelenést. Szerencsére sok türelemre nem is volt szükség, hiszen tavaly decemberben, mindössze 9 hónappal az eredeti megjelenés után, itthon is kiadta a könyvet a Könyvmolyképző Kiadó, természetesen. Így tehát az év végén nagyon lelkesen álltam neki az egyik kedvenc írónőm új könyvének.
Ami a történetet illeti, a főszereplőnk ezúttal a félig ember, félig tündér Bryce, aki a könyvünk elején, nos, nem igazán találja a helyét a világban. Buliból buliba jár, könnyedén veszi a világot, legjobb barátnője, a farkasok lehetséges vezére, Danika jelent számára mindent. Egy szintén bulival kezdődő éjszaka után azonban megváltozik minden, amikor is – talán elmondhatom, mert igazából a fülszövegben is benne van – lemészárolják Danikát és a falka több más tagját is, Bryce élete pedig darabokra törik. Két évvel később vesszük fel újra fonalat, amikor új nyomok derülnek ki az esettel kapcsolatban, és Bryce mellé osztják be a hírhedt bukott angyalt, Huntot, hogy együtt nyomozzanak az ügyben. Huntnak is megvan a maga keresztje (ha fogalmazhatok így), ő ugyanis fellázadt a rendkívül merev angyal szabályok ellen, háborúba ment szerelmével, de sajnos a tervük kudarcba fulladt, most pedig az egyik arkangyal, Micah szolgálatában tölti a büntetését orgyilkosként: ez annyit jelent, hogy bármit meg kell tennie, amit az arkangyal kér tőle, konkrétan hozzá van láncolva.
Kapunk tehát két főhőst, akik különbözőbbek és egyformábbak nem is lehetnének. Természetesen a történet elején ki nem állhatják egymást, Bryce inkább maga végezné el a nyomozást, Hunt pedig csak egy elkényeztetett parti királynőnek tartja a lányt. Mindezt onnan is tudjuk, hogy váltott szemszögön követhetjük az eseményeket, sőt más szereplők fejébe is beleláthatunk, ami nekem nagyon tetszett. Aztán persze kiderül, hogy nagyon is sok hasonlóság van közöttük, hiszen mindketten tudják milyen elveszíteni a legfontosabb személyt az életükben, rengeteg sebet hordoznak, amelyet csak szép lassacskán mutatnak ki a másik irányába.
A főszereplőink tekintetében a Maashoz megszokott módon elképesztő karakterfejlődéseknek lehetünk tanúi, mind Bryce, mind Hunt nagy utat tesz meg a könyv végéig. Mindkettejük rettentő mélyről indul, megvannak a saját sebeik, a sötét múltjuk, amin az eltelt idő után egyre inkább túl tudnak lendülni, erőt meríteni belőle, hogy más személyekké váljanak. Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy Bryce mennyire hasonlít Aelinhez a látszólagos nemtörődömségével (ami persze érző szívet és tettre készséget rejt el) vagy éppen azzal a tulajdonságával, hogy nem avat be senkit a terveibe, sokszor magára vállal minden nagy lépést, hogy aztán ámuljon a többi szereplő, és persze az olvasó is. Bevallom, hogy ez engem kifejezetten zavart, kicsit az az érzésem volt, hogy Maas nem tud elszakadni ettől a sémától. Ezt már a Macskanő könyvénél is megfigyeltem, akkor még elnéztem, de most már úgy érzem, hogy kicsit másfajta főhősnőket is vihetne a történeteibe.
Azt gondolom, hogy a tündérektől eltekintve egy újfajta világba kalauzol el minket az írónő, hiszen megjelennek az angyalok, farkasok és mindenféle más lények is. Magával a világfelépítéssel tudott újat hozni Maas, viszont az olvasás közben mégis azt éreztem, hogy ezt már mintha olvastam volna az írónőtől, mintha ugyanazokat az érzelmeket váltaná ki belőlem, mint korábban. Ez pedig abszolút a főszereplőink viselkedésének és a kapcsolatuknak volt köszönhető. Bármennyire is szerettem Bryce és Hunt románcának lassú kialakulását, mégis azt éreztem, hogy ezt már láttam/ olvastam valahol. Ami az egyéneket illeti, Bryceról már fentebb megírtam a gondolataimat, de Hunt esetében is nagyon ismerősek voltak a vonások: a jóképű, magabiztos, ugyanakkor sebeket hordozó férfi (jelen esetben nem tündér, hanem angyal), akinek hatalmas ereje van, rendkívül szexi, de amikor kell, megértő. Annak ellenére, hogy tudom, sok hibát követett el, mégis Maas annyira felmagasztalja őt, hogy nem tudom máshogy látni, mint tökéletesnek, képtelen vagyok a hibáira, a valós énjére koncentrálni, és ez rendkívül zavart. Ezen az érzésen enyhített az, amikor Sarah köszönetnyilvánításában arról olvastam, hogy ezeket a „tökéletes” férfi karaktereket a férjéről mintázza, akit nagyon szeret, és ez persze rendkívül cuki, mégis inkább annak örültem volna, ha kicsit kilép a komfortzónájából és egy másfajta „típust” hoz nekünk. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem a két főhős, hanem egy másik szereplőt, Ruhnt érzem magamhoz a legközelebb, mert egy kis plusz izgalmat visz a könyvbe, a szereplők kapcsolataiba.
Nehogy azt gondoljátok, hogy egy rossz történetről van szó, mert az nem lenne igaz, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy Sarah a főszereplői tekintetében nem tudott újat hozni. Engem még a hossza sem zavart, hiszen egyrészt megszoktam már az írónőtől, másrészt pedig alapvetően egy izgalmas, sok fordulattal és érzelemmel teli történetről beszélhetünk. Ha ez lett volna az első könyvem az írónőtől, semmi problémám nem lenne, így azonban a déjà vu érzés szinte végigkísért. Persze nem adom fel, kíváncsi vagyok, hogy mit tud hozni az írónő a folytatásban, még reménykedek, hiszen a Tüskék és rózsák udvara sorozatában is a második résszel tudott meglepni, akkor szerettem bele abba a világba. A könyv végével kifejezetten ki voltam békülve, kellően érdekfeszítő, ugyanakkor nem hatalmas függővég. Kíváncsian várom a folytatást!
A játékunk során a hét arkangyal és egy bukott angyal nevének betűit rejtettük el a bejegyzésekben. A feladat mindössze annyi, hogy kitaláljátok, az adott állomáson melyik angyal neve szerepel, és beírjátok a nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
01.20. Könyvvilág
01.21. Fanni’s Library
01.22. Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
01.23. Függővég extra állomás
01.24. Kelly és Lupi olvas
01.25. Könyv és más
01.26. Csak olvass!
01.27. Readinspo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése