Oldalszám: 344
ISBN: 9789635841585
A könyvnek egyszerűen gyönyörű a borítója, abszolút ez volt, ami első körben felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul amikor kézhez kaptam, kiderült, hogy a lapok szintén kék szélei is szuperül passzolnak hozzá. És habár igencsak ritkán olvasok a krimi műfajban, a fülszöveg alapján úgy jósoltam, hogy talán nem a gyilkosság lesz a középpontban, hanem helyette valamiféle bájos, ifjúsági történetet fogok olvasni, a főhősnőkkel a központban.
Visszagondolva, nem volt teljesen igazam, hiszen a haláleset és a nyomozás is fontos szerepet kapott, ami persze nem is volt végül gond, de ne szaladjunk ennyire előre. Habár a könyv főszereplői valóban Daisy és Hazel, az egész történetet Hazel szemszögén keresztül kísérhetjük végig, ami ha közelebbről nézzük az eseményeket, végülis érthető volt. A cselekmény ugyanis egy leányiskolában játszódik, a harmincas években, ahova Hazel Hong Kongból érkezett, így a kissé csendes, szerény, ám barátkozni vágyó lány beilleszkedésének folyamatára is többször visszatekintést kapunk általa. A lány most már Daisy legjobb barátnője, ám nem mindig volt így, mondhatni rögösen kezdődött a viszonyuk, a tipikus angol iskolába járó, hasonló háttérrel rendelkező lányok számára különlegességnek számított Hazel, aki egy teljesen másféle kultúrát képviselt, és bizony sokszor kellett elszenvednie furcsa pillantásokat és félreértésekbe bújtatott sértegetéseket.
Nade, a történetünk elején a lányok már nagyon is jóban vannak, és éppen azon ügyködnek, hogy létrehozzák a Wells & Wong Nyomozóirodát, nem is sejtvén, hogy valóban szükségük lesz a nyomozói tehetségükre. Egy este ugyanis Hazel holtan találja az egyik tanárnőjüket az iskola tornatermében, ám mire kísérőivel visszatér a helyszínre, már nyoma sincs a holttestnek. A lányok pedig úgy döntenek, hogy nem szólnak a felnőtteknek, akik szerintük úgysem hinnének nekik, hanem saját kezükbe veszik a nyomozást. És ahogy korábban írtam is, ez a nyomozás bizony igencsak hangsúlyos szerepet kap a történetünkben. Nem gondoltam volna, hogy a szerző ennyire mélyrehatóan fogja részletezni az ügyet, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is a lányokkal találgatok, próbálom bogozni a szálakat, izgulok azon, hogy mi fog történni, mit lép a gyilkos, és próbálom összerakni és megérteni a múlt és jelen összefüggéseit. És az az igazság, hogy nagyon jól csinálta szerző, mert én magam sem jöttem rá a lányoknál hamarabb, hogy a ki a gyilkos és mi az indíték. Lehetséges, hogy ez betudható annak, hogy ritkán olvasok a műfajban, de én teljes mértékben bele tudtam feledkezni és agyalni a kirakós darabjain nem is sejtvén a csattanót.
Viszont az a megérzésem is bevált, hogy a rejtély megoldása mellett a lányok kapcsolata is fontos szerepet kap a történetben. Ugyanis egy nagyon hétköznapi és valós, mindenfelé idealizálástól mentes barátságot ismerhetünk meg a lányok között, ami nekem nagyon is kedvemre való volt. Nem volt ugyanis felhőtlen a kapcsolatuk, Daisy és Hazel nagyon más személyiségek, Daisy a hangadó, a magabiztosabb, tettre készebb, míg Hazel a visszafogottabb, megfontoltabb a kis csapatukban. Ami viszont közös, hogy mindketten okosak és értelmesek és alapvetően jó természetűek, emiatt pedig igenis jól működik a barátságuk, egyszerűen csak voltak helyzetek, amikor el kellett fogadniuk a másik álláspontját, meghallgatni, megérteni azt. Hiszen pont attól szép egy barátság, hogy két teljesen különböző személyiség egy kis megértéssel és elfogadással nagyon jól tud működni együtt.
A Hová tűnt Miss Bell? tehát egy igencsak izgalmas történet volt, egy megoldandó rejtéllyel és egy különleges barátsággal a középpontjában, ráadásul mindezt egy igazán egyedi nyelvezettel fűszerezve. Valamiért egy fokkal könnyedebb történetre számítottam, de végül így sem kellett csalódnom, hiszen ahogy mondtam is, a nyomozás valóban agyalós volt, a lányok pedig nagyon szerethetők. Kíváncsian várom a folytatást!
Az ifjúsági regények között külön izgalmasak azok, ahol a fiatal szereplők nyomok után kutatnak. A mostani játékban hasonló témájú regények fülszövegeiből találtok idézeteket, a megfejtéseket, azaz a szerzők nevét és a könyv címét kell a Rafflecopter megfelelő sorába írni.
“Az ismeretlen tényező: egy keménykalapos úr – nézzünk csak alaposan a körmére. A többi tényezőnek elég csak a nevét említenünk: egy szálloda a téren, valahol Berlinben, na meg egy kis bankfiók.“
08.22. Olvasónapló
08.24. Csak olvass!
08.26. Könyvvilág
08.28. Spiorit Bliss Sárga Könyves út
08.30. Zakkant olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése