„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”

/Jojo Moyes – Az utolsó szerelmes levél/



2020. március 10., kedd

Hónapzáró - február, amikor nyugisan olvasok


Ismét (nagyon gyorsan) elrepült egy hónap, így már hoznom is kellett nektek (kicsit megkésve) a hónapösszegző bejegyzésemet. A február egy eléggé vegyes hónap volt az olvasásaimat illetően, az elején, egy nagyon picit még visszakacsingattam a tavalyi évről elmaradt turnés könyvekhez, de már leginkább olyanokat vettem a kezembe, amiket külön vásároltam magamnak, és ez nagyon jó érzés!


Félre ne értsetek, nagyon szeretek turnézni, főként ha elkap a lelkesedés, és egymás után fejezem be a könyveket, és írom meg az értékeléseket, de ehhez mint írtam is, kell az a bizonyos lelkesedés, ami azonban nem mindig van meg. Főleg év elején szoktam kissé leereszteni. Éppen ezért február nagy részében szuper volt olyan könyveket olvasni, amik (nagyrészt) már egy ideje ott csücsültek a polcomon, és várták hogy olvassam végre őket. Olvastam is, haladtam velük, nem volt határidő, nem volt kényszer, hogy mindenképpen írjak róluk, egyszerűen csak átadtam magam a “hétköznapi” olvasás csodálatos érzésének.


A februárt Mary E. Pearson Tolvajok tánca könyvével kezdtem, amit elképesztően szerettem, meg is írtam róla a lelkes beszámolómat aztán. A másik nem turnés könyv, amiről értékelést írtam, Fehér Klára Bezzeg az én időben könyve volt. Ezt a regényt még tavaly találtam (sajnos nekem kimaradt a gyerekkoromból), amikor 2. világháborús könyveket kerestem. Emlékszem, hogy nagyon pozitív értékeléseket olvastam róla, sőt amikor kiraktam instagramra a könyvről készített képet, sokan oda is írtátok, hogy mennyire szeretitek/szerettétek. Nos, ezek után nem meglepő, hogy nekem is a szívemhez nőtt a bájos Horváth Kati története. Továbbá ahogy említettem is, két turnés könyvet is olvastam és értékeltem az év második hónapjában: az egyik Benina legújabb könyve volt, ami egész jó kis történet, de nekem az első rész azért jobban tetszett. A másik pedig egy zombi-apokaliptikus ifjúsági történet, Az utolsó srácok a Földön, amit viszont nagyon szerettem, és remélem, hogy jönni fognak a folytatások is.


Voltak könyvek viszont, amikről nem írtam értékelést, mert valahogy nem vitt rá a lélek. Ez vagy az időhiány miatt történhetett így (ami most elég jellemző az életemre), vagy esetleg nem hagyott bennem valamely könyv mély nyomot. Az egyik ilyen Penelope Bloom Bekapnám c. könyve, ami habár szórakoztatónak mondható, tipikusan a “nem hagyott bennem mély nyomot” kategóriába esett. Ezután a Caravalra esett a választásom, amire viszont elképesztően kíváncsi voltam, mert sok jót olvastam róla. Nekem azonban eléggé ambivalens érzéseim voltak a történettel kapcsolatban. Lehet, hogy velem van a baj, de sokszor elvesztettem a fonalat, nem igazán értettem, hogy mit akar a szerző, a legvégén, amikor ugyebár össze kellene állnia a kirakósnak, nos, ott sem lettem meggyőzve. Szóval azt nem mondanám, hogy nem tetszett, inkább csak fura volt, összevisszaság, de mint mondtam, lehet, csak nekem nem jött át. De csak hogy hű legyek önmagamhoz, azt azért kiemelném, hogy a szerelmi szál viszont tetszett. Egyelőre nem döntöttem el, hogy akarom-e olvasni a folytatást. 


Végül pedig két történelmi romantikus maradt még hátra. Lisa Kleypas Apja lánya könyve már tavaly óta várt rám, és én is rá egyébként :D, de sajnos nem tudtam rá sort keríteni, egészen mostanáig. Jajj, hát nagyon szerettem, a párosunk ismét szuper volt, de be kell vallanom, hogy a legjobban Lord St. Vincent visszatérésnek örültem. Még ennyi év után is imádom őt, és persze Evie-t is! A másik könyv pedig Elizabeth Hoyt Az éjszaka ura volt, ami ugyebár a Maiden Lane sorozat 5. része. Ezzel a sorozattal igazán nem mindennapi a kapcsolatom egyébként, hiszen annak idején a 6. résszel volt lehetőség turnézni, és én is jelentkeztem rá, attól a résztől kezdve pedig folyamatosan olvasom a megjelent köteteket. Annyira megtetszett a sorozat, hogy gondoltam, el kellene olvasnom a korábbi részeket is, csak nem sikerült rendes sorrendben beszerezni őket, azért most az 5. részt olvastam el. Szerencsére azért elég jól lehet érteni őket így nem sorrendben haladva is, de mindenképpen szeretném most már az összes részt elolvasni.


Összesen tehát 8 könyvet olvastam februárban (ugyanúgy ahogy az év első hónapjában), ami azért nem rossz arány szerintem. Ebből mindössze 4 értékelős bejegyzés született, kettő blogturnés. És ha már a blognál tartunk, februárban egy újabb mérföldkövet sikerült megélnie az oldalnak, ugyanis átléptük a 900.000 látogatást. Elképesztő ez a szám, tényleg nagyon boldog vagyok! A hónapban hat poszt született, ebből öt könyvértékelés, egy pedig az előző hónap összegzése. A legnépszerűbb bejegyzés Ashley Carrigan Az oroszlán árnyékában könyvről írt poszt volt. 


Természetesen gyarapodott a könyvespolcom is. Két könyvet vásároltam, a Bekapnám és a Caraval személyében, és ahogy látható, már olvastam is őket. Ezen kívül pedig érkezett hozzám egy szépséges Maxim csomag, ami még a tavaly 2. féléves blogturnés recenzióimat tartalmazta. Többek között azért is volt olyan szépséges a csomag, mert benne volt Szaszkó Gabriella Kora február könyve, amiben olvasható az én értékelésem is. Ilyen most fordult elő először a blogos életemben, és elképesztően örülök neki, főleg mivel valóban nagyon szerettem ezt a könyvet. Emellett még két libris könyv is érkezett hozzám nemrég, a Piciny csodák kávézója és a Férfiidők lányregénye, őket még nem olvastam, márciusra vannak betervezve. De nem csak gyarapodott, hanem kicsit csökkent is a könyveim száma februárban, ugyanis rávettem magam arra, hogy eladjak néhány olyan példányt, amik vagy nem tetszettek annyira, vagy tudom, nem valószínű, hogy valaha olvasni fogom még, vagy egyszerűen csak dupla példány volt belőlük. Sajnos helyhiány miatt kényszerültem erre a lépésre, bármennyire is nem örültem neki.

Én azt mondanám, hogy nem volt rossz hónap a február sem, talán most már megúszom az olvasási válságot is, ami mindig év elején szokott előjönni. Lehetséges, hogy az a kulcs, hogy nem erőltetek semmit, csak szép lassan, nyugisan olvasom a könyveket, akkor és úgy, ahogy nekem jó.

2020 februárjában olvasott könyveim időrendben (8 könyv, 2724 oldal)
Penelope Bloom: His Banana – Bekapnám
Stephanie Garber: Caraval
Lisa Kleypas: Apja lánya
Elizabeth Hoyt: Az éjszaka ura


Kedvenc idézeteim a hónapból

"Élni nem csak annyi, mint biztonságban lenni..."
/Stephanie Garber: Caraval/

"Túlélni nem elég: élni kell."
/Stephanie Garber: Caraval/

"A kedvesség akkor jelent igazán valamit, ha olyan embereket részesítünk benne, akik nem szolgáltak rá"
/Lisa Kleypas: Apja lánya/

"Fogadja meg a tanácsomat ostoba tökfilkó. Addig űzze a boldogságot, amíg él... utána túl sokáig lesz halott."
/Lisa Kleypas: Apja lánya/

"A bűn mindig költséges: vagy előre kell megfizetni az árát, vagy később nyújtják be a számlát."
/Lisa Kleypas: Apja lánya/

"De engem nem érdekel, hogy az ő gyerekkorukban még nem volt villany, és nem volt autó. Engem az érdekel, hogy mi lesz holnap. Milyen világ lesz, amikor én megnövök? De ezt, úgy látszik, a felnőttek se tudják, hát a gyerekkorukról beszélnek..."
/Fehér Klára: Bezzeg az én időmben/

"És tudod, Kati, az ember olyan sokszor bajba kerülhet akkor is, ha semmit, de semmit sem tett a fennálló zsarnoki rendszer ellen. Hát akkor sokkal értelmesebb dolog úgy bajba kerülni, hogy legalább cselekedtünk is valamit."
/Fehér Klára: Bezzeg az én időmben/



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése